Mikulik József: A bánya- és vasipar története Dobsinán (1880) (Rudabánya, 2003)

(T) a Hellchenben már a régi időkben találunk rézbányákat, melyekben 1696-ban GömÖrer Mátyás több bányatárssal, majd 1719-ben Saler György, 1725-től fogva (Pbilippi Jacobi név alatt) Lányi Pál, Saler György, Frühauff Dániel és Saler Dániel, 1776-ban pedig Gál Mihály és utána többen sok rezet termeltek ; í) az Ebend alá igen régen több tárna lett vájva, melyekben pl. 1719-ben Kaiser Illés, majd 1727-től fogva a XVIII-ik század végéig Szontagh Gáspár és utódai rezet ásattak ; 0 a Birk ein dűlőben Roth János kért fel 1753-ban egy rég elhagyott — 1650 — 1753-ig legalább nem mívelt — tárnát. Ugyan itt Johannides Sámuel és Deutschschmied György is bírt 1765-ben 4 bányamezővel, melyhez 1769-ben más 5 mezőt csatoltak és 8

/

10-részt 250 írtért eladtak; >l) a kis Kaelbl alatti rézbánya*) még a XVII-ik században is hires volt. 1699-ben Fabriczi András és társulata, 1715— 1730-ig »Szt.-András« név alatt Kaiser illés, Pulski Mihály és Kaiser Endre, 1730-tól fogva Dobsina városa és Lányi Pál és J 768-tól Dobsina városa (*/

4 részben) és egy társulat általa XIX-ik század elejéig míveltetett. Jelenleg is látni a faházat, mely a munkások menhelye volt és a legújabb időben Krausz Jakab (Hons, most Dobsina városa) tulajdonát képezte és immár, a közelében volt gorcztér is eltakaríttatván, mivel sem jelzi régi rendeltetését. A XIX-ik században — Henel Samu által — tett kísérlet e bányánál sikertelen maradt. 14. i) A Langenberg, Gugl és Eberberg hegygerincz mindkét oldalán, a ma is tekintélyes vastelepet gazdag ezüst- és réztelérek metszik keresztül, melyek a legrégibb időktől fogva magukra vonták a bányászok figyelmét, így a többi közt : a) az alsó és felső Haseln táján már igen régen rézbányákra akadtak, melyek 1674-től 1759-ig majdnem szakadatlanul miveltettek, mikor ifj. Sebők György kénytelen volt e helyütt egy nagyobb területet felkérni, mert »meggyozödött arról, hogy a telér régesrégen kizsákmányoltatott,« mit az újabb időkben történt kísérletek is igazoltak ; ß) a Gugl mindkét oldalán létezett vasbányák közt is régente híres rézbányák voltak, melyek a XVII-ik és XVIII-ik században is virágoztak. Mellőzve itt az Antony Illés és Kaiser Mátyás által még a XVII-ik század végén mívelt és Jónyi Tóbiás, Paltzmann Márton, Grünblath Márton és mások által a l

) »Auf Kupfer Brü Eitz.« (Leberertz V) bk.