Mikulik József: A bánya- és vasipar története Dobsinán (1880) (Rudabánya, 2003)
XVIII-ik század folyamában nyitott számtalan új és régi bányákat, felemlítem a Paltzmann Jakab által 1773. december 13-án főkép vaskőre felkért »Mariastollen« rézbányát, mely 1774-ben Paltzmann Jakab, Holmok Gáspár és Hoósz G-yörgy bányatársak tulajdonát képezte, ugyanazon évben 18 mezővel nagyobbítva lett és csakhamar értékben gyarapodott, mi onnan is következtethető, hogy Gömöry Simon az 1 / 4-részért 1774-ben csak 10 forintot és Jantner András azonban az */ 8-rêszêrt 1776-ban már 30 forintot fizetett. E bánya 1780-tól fogva, a benne nagy menynyiségben és kitűnő minőségben talált kékleny által ma is felülmúlhatlan jelentőséget nyervén, alább reá még vissza kell térnem ; y) a Bingarten, Maszörter, Spreng és Eberberg a legrégibb idők óta réz- és ezüsthány ászát színhelye volt ; így, az ujabb időkre áttérve, a sok közül felemlítem, hogy Hanko Balázs 1696-ban, Potsubay János 1698-ban, Gemmerer Simon és Kaiser Illés 1715-ben, Gemmerer Mátyás 1731-ben, Szontagh Gáspár 1737-ben, Stubner János és társai 1768-ban és mások bírtak e tájon igen jelentékeny ezüst- és rézbányákkal, melyek gazdagsága már abból is kitetszik, hogy pl. Stubner János a bingarteni »Johannistollen« rézbánya 1 / 20-részeért már 1769-ben 560 ftot kapott ; 8) a Czemberg a XVII-ik századot előző időkben mint rezes ezüst-bánya híres volt. aztán elhagyatott és feledésbe ment, mi abból is következtethető, hogy Peck János, Klausmann Lőrincz, Grosz István és Hankó Simon, kik a Czemberget a Gelehn alatti pótbányával — Zuschlaggrube — együtt 1751 mártius 8-án mívelni kezdték, váratlanul régi vajasokra — pure alte Zechen — bukkantak, mely okból és mert a régi akna és a felső-tárna nagyrészben ki volt zsákmányolva, már 1752. September 20-án az alsó-tárnát kérték fel öröktárnáúl. A »Czemberg« aztán 1754-től Lányi János, 1761-től Grünblath Márton által egész 1775-ig alig míveltetett, míg 1775. October 9-én »mint elhagyott bánya « Gömöry Simon, Hanko Simon, Peck János, Kramer András, Lehotzky Mihály, Ritz Márton és Koschik Jakab által egy-egy hetedrészben felkéretett, kik 1776. január 5-én ^g-részt Dobsina városának 20 forint és különféle kedvezmények fejében eladták ; már 1776 évi február 24-én az 1 /i 6-részért Pack Mihály biró 90 ftot, u. a. évi november hó 14-én pedig Ruffinyi János lelkész az 1 /, 6-részért már 100 ftot adott, mely adatok e bánya értékének gyors emelkedését mutatják. Különben 1776. november 26-án egy, a régi bányamű alá hajtandó öröktárnára jogot és három évre illetékmentességet — urbura frei — nyert, mikor már 36 bányamezőből álló óriási bányatelep volt: míg 1780 után — mai napig — mint legjelentékenyebb kéklenybánya Dobsina városának és összes lakosságának főjövedelmi
