Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)

Rontó Pál és gróf Benyovszky Móricz

Huszton békességben, midőn egyszer 1768-ban, tehát a Szilágyi István adatával egyezően, megtörtént véle az az eset, melyről Szilágyi fent közölt kivonata megemlékszik. Rontó azonban némileg eltéröleg adja elő ezt a dolgot. Egy este, úgymond, betért egy itcze borra a huszti venglöbe, hol négy sótiszt javába mulatott.. Csákóval fején s csöndesen pipázgatva iddogált ott, midőn egyszerre a tőle távol ülő sótisztek egyike hozzájött s csákóját s pipáját dühösen földhöz vágva, rárivallt, hogy az ö jelenlétükben se csákóját feltenni, se pipázni ne merészeljen. Rontót ez a támadás annyira kihozta, sodrából, hogy hazament s teljes fegyverzettel visszasietett a vendéglőbe.'A német tisztek éppen rajta nevetgéltek, midőn Rontó berohant, közibük durrantott, s miután a vendéglős a gyertyát elfújta, kardjával össze-visssa vagdalkozott. A legkissebb jajszót sem hallván, azt hitte, hogy mind a négy tisztet megölte. Hamarosan káplárjához ment s bejeleotvén neki szökését, mielőtt az elfoghatta volna, lóhalálában elvágtatott. Szökése után közvetlenül, mint hazatértekor egy jó barátja hit alatt bizonyítá, a vendéglős jajveszékelve futott a káplárhoz tudtul adni, hogy Rontó a sótisztek háta mögött álló feleségét agyonlőtte, de azoknak a sötétben semmi bajuk sem esett. Rontót üldözőbe vették, de ő a dolhai szoroson át szerencsésen elérkezett Lengyelországba, hol az oroszok ellen harczoló konfoederátus sereghez állott s végre gróf Benyovszkihoz jutott, kinek első látásra annyira megtetszett^ hogy nyomban szolgái közé fogadta. Eddig tart a Rontó elbeszélése. A II. rész második czikkelyében Gvadányi veszi tőle át a szót: Múzsám gróf Benyovszki Móricznak életét Itt kezdi leirni sok jó s balesetét.