Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)

Rontó Pál és gróf Benyovszky Móricz

terve megfogamzik s tapasztaljuk, hogy nem annyira saját roszasága, mint czimborái s a körülmények összejátszása csábítják a gonoszságra. E mellett hirtelen természetű, ki gyorsan elhatározza magát mindenre s a következményekkel nem igen törődik. A munka ég a keze alatt, de csakhamar sarokba dobja. A játékkal csak oly hamar eltelik, mint a tanulással. A nyugodalmas falusi életre épp oly rövidesen ráun, mint a betyárvilág izgalmaira. A katonai pályára azonban teremtve van. Kalandos természete csakis ezen az egy pályán találhat szabad működési tért, életczélja csakis itt lelhet megoldást. Külömben is gyermekkorától el van jegyezve a háború istenasszonyának. A szíve táján levő kardos anyajegy eleve erre praedestinálja öt. Atyja s a falubeli javas asszonyok legalább e jelből későbbi vitézségre vonnak következtetést. S mint katona valóságos typusa egy magyar közhuszárnak. Szép, nyalka, bravúros legény, ki föörömét a virtuskodásokban leli. Szülői és barátja iránti gyöngéd érzelmeit azonban minden bűnei mellett s a harczok viharai mellett is megőrzi. S egyéniségében a mily sok szeretetreméltó, épp oly sok népies vonás is van. Eredeti, tősgyökeres gondolkozású ; mindent a maga szempontjából s talpraesetten ítél meg. Ez a jellemzésbeli következetesség s az elbeszélés megkapó frissesége és közvetlensége tették oly vonzóvá e müvet, hogy ma is élvezettel olvashatja a legtisztultabb ízlésű olvasó is. De ebben az első részben nem ér véget a Rontó életének leírása. A második részben ott folytatja tovább, midőn az 1703-íki hubertsburgi béke után öt ezredével együtt a tiszántúli felső megyékbe rendelték. Ötödfél évig lakott előbb Verchovinán, utóbb