Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)

Rontó Pál és gróf Benyovszky Móricz

másozott. „Közvetlen kútfőből értesült tehát az eseményről — irja Szilágyi (id. helyen) — ismerte a huszárt s hogy mégis Rontó Pálnak nevezi költeményében, valószínűen a Tököli Rontójára való visszaemlékezés folytán cselekedte, ki alkalmasint csínyjai által érdemesítette magát arra, bogy az ily vásott fiúk azután is Rontóknak neveztessenek. Lehet, hogy Erdeinek is ez volt köznépi neve, legalább Huszton az idősbek ma is emlegetik a Rontó Pál nevet, hagyományból inkább, mint sem Gvadányi után. En azt hiszem." Mi is ezt a feltevést tartjuk a valószínűnek. Gvadányi, a ki. hosszú katonai pályája alatt katonáival oly benső viszonyban élt, mindenesetre sok adomát, kedélyes történetet s kalandot hallhatott tőlük, melyekből könnyen összeállíthatta volna müvének cselekvényét, de éppen a föntebb kiemelt jellemzésbeli biztosság s az egyes kalandoknak mintegy egymásból folyó természete és a huszti epizódnak megtörtént volta mind arra mutatnak, hogy Gvadányi valósággal ismerte Rontó Pál eredetijét s nem is kell a fictiók közzé számitanunk azt az állítását sem, hogy az mint közhuszár éppen az ő keze alatt szolgált. Gyakori érintkezései alkalmával aztán megismerkedett egész élettörténetével s mikor a dámák megszorították, hogy egy Peleskei Nótáriushoz hasonló darabot irjon, felújult emlékezetében mindaz, a mit róla tudott, s igy írta meg Rontó Pál életét. De ezt kevesellvén kiadni, hozzáfüggesztette még Benyovszki kalandos utazását is, s így került ki a munka 1793-ban a sajtó alól, ily czim alatt : „Rontó Pálnak egy magyar lovas közkatonának és gróf Benyovszki Móricznak életek, földön, tengereken álmélkodásra méltó történetjeiknek s véghez vitt dolgaiknak leírása ; á melyet hazánk dámáinak