Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)

A Peleskei Nótárius és Röpiratai

hevesen a diplomát Bécsbe vivő urak ellen, kik valamennyien bajuszszal indultak el Pozsonyból, de mire visszatértek, arozuk diszét német divat szerint mind leborotváltatták. Gvadányi fáj dal m is an sóhajt fel ekkor: A* egész világon híres mi nemzetünk Minden szemnek tetszik a mi öltözetünk Hajunkkal, bajuszszal való viseletünk Szép szinben is vagyunk, mert igen jó egünk. De még is fájdalom, mely nagy sokasága Áz abajdonczoknak, kiknek bolondsága Nem szűnik : s elöttök hazának fisága Megholt, de módiknak él nálok újsága. Az országgyűlés leírásának utolsó része valóságos dicshymnusz az uralkodóházra, Leopold császárra s fiára a nádorrá választott Sándor fóherczegre. Közben azonban egyes kalandokat s égy hosszas vadászatot is leír, melyek az eredeti tárgytól messze elterelik az olvasó figyelmét. S egyátalán az egész annyira heterogén elemekből áll, hogy költői érdeket nem is kelthet. Egyedüli jó oldalait a helylyel-közzel élénk leírások s a szatírának egyes felvillanásai képezik. A figyelmet azonban megérdemli már csak azért is, mert ebben nyilatkoztatta ki Gvadányi a leghatározottabban politikai nézeteit, melyeket a következő három törvény által akart megvalósítani : Fiscalis actió vettessen nyakába Olyannak, ki nem jár nemünk ruhájába. A fiseus szálljon bé minden jószágába, Ily kapálhat krumpért svábok országába. Jfásodilc törvényed a magyar nyelv légyen Hidd el, hogy e nélkül semmi jól nem mégy en Bár idegen nyelven akárki mit tegyen Hogy azt anyanyelvén nem teszi, kár » szégyen.