Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)

A Peleskei Nótárius és Röpiratai

Ez papiroson van az egész systema Akadjon élőmbe akárminö' thema : Szólok pro et contra, nem leszek én néma, Deliberáloh is szalma-e, vagy széna ? ígérem, hogy leszek ketek pátronnssa Légyen az helységnek bármely processussa Megmutatom, hogy van oly nótáriussá Kinek fejében van egész Huszti jussa. Ez a tudákos rátartiság, s hogy útjában minduntalan olyanokra akad, a kik az ö fontoskodását semmibe sem veszik, szüli azt a jóízű komikumot, mely elbeszélésében mindvégig gyönyörködtet s mosolyra indít. E mellett félénk, ijedős ember, a ki a bikáktól halálra rémül, s mikor a Csörsz-árokba esik, kétségbeesetten jajveszékel. Elszántan bátornak csak akkor látjuk, mikor Pesten moralizáló küldetéséhez fog. Ez azonban kivételes állapot, s jellemének nem állandó karakterisztikuma, mint az eszem-iszomság, melyről soha nem feledkezik meg s még elbeszélésében is mindannyiszor felemlíti, hogy hajdúkáposztával vagy bográcshússal, vörös vagy fehér borral vendégelték emeg. S a műnek egyik legsikerültebb része például annak a vacsorának leírása, melyet Pesten a „hét, választó "-ban csap s melynél nem egy ügyes szójátékot is használ : Leves után hozott egy ezüst tálacskán Igen rendes étket kitálalva czifrán Ragu ist das ; keiner én hozzám igy szólván : Megrágom feleltem, sógor, jó fogam van. S csak is addig komikai személy a nótárius, míg ebben a szűk körben saját lelke sugallatát követve beszél, tesz és gondolkozik ; mihelyt azonban a költő