Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)

A Peleskei Nótárius és Röpiratai

6;t cselekedetei rajzolva vannak, mind arra mutatnak, hogy Gvadányi szatmári mulatása alatt — lehet éppen Nagy-Peloskén — ismert egy ilyen embert, ki neki műve megírásakor modellül szolgált. S ez annál valószínűbb, mert Gvadányi nem volt annyira alakító tehetség, hogy merő képzeletből ennyire igaz s a valóságnak megfelelő alakot teremtsen. A mi pedig az lítleírás pontosságát és jellemzetességét illeti, Gvadányinak nagy segítségére voltak ebben a tiszántúli megyékben szerzett kimerítő tapasztalatai. S ugy a jellemzésben, mint a leírásban csak is ott szerencsés, a hol ismert nyomokon jár. A nótáriusnak jellemzése is csak az első négy részben s az utolsó háromban jó, míg az V—X. rész, mely a költő czélzatának megvalósítását foglalja magában, már minden tekintetben gyöngébb. A nótárius gúnyolódása s a budai kalandok egy-kettő kivételével mind képzelt dolgok, s nincs is bennük az a természetesség, igazság és jellemzetesség, melyek a mü más ré' szeinek oly jeles tulajdonai. A nótárius az egyszerű, romlatlan középosztály képviselője. Régi deákos világbeli ember, a ki csekély tudományára éppen olyan büszke, mint hivatali állására. Tanultságával, iskoláival gyakran eldicsekszik s lenézi az olyan embert, mint a milyen a debreczeni szűcs, a ki a tábla dolgairól neki felvilágosítást adni nem tud. Jellemének ezt a vonását leghívebben feltünteti az a beszéd, melyet visszatértekor ínond az öt üdvözlő elöljáróságnak : Jlic sum, e,(jr> i[ui sum, nagy Zajtai István Tíz hetet töltöttem tudja ketek ! Budán, Ott a processusok mint folynak a táblán Már tudom, Kitonits úgy sem tudta talán !