Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)

Gvadányi élete

E mellett azonban hi ven eljárt a megyei gyűlésekre s mint indigéna-mágnás részt vett a budai és pozsonyi 1790/1-iki emlékezetes országgyűlés tanácskozásaiban is. Mindazáltal a politikába nem ártotta magát. A mult századi 90 es évek reakczionárius szellője megcsapja őt is, s hazafiúi érzése felbuzdulván, elhatározza, hogy irodalmi téren fog izgatni a magyar nyelv és viselet visszafogadása mellett. 1878ben kiadja első müvét a Pöstényi Förödést, melyet nemsokára politikai irányú Peleskei Nótáriusa s apróbb hasonfajta munkái követnek. Széleskörű levelezést indit meg a kor Íróival s Írónőivel, köztük Mindszenti Sámuellel, Péczeli Józseffel, Baróti Szabó Dáviddal, Molnár Borbálával és Fábián Juliannával. S már ekkor sajnálni kezdi, hogy a magyarság és irodalom központjától távoleső Szakolczán lakik, s érdekesen mondja el egyik 1795-ben irt levelében erről való panaszát Mindszentinek: „Tiszteletes uram! Engemet nem tudom a jó vagy bal fátum e hazának bő megyéjéből Borsodvármegyéből maga véghatárára, anyai jószágomba vetett, közel azon vagyonomhoz Hymen Szakolcza városába szegezett egy kedves párral, az kivel istenem kegyelméből jó életet élek, de mégis sajnálom, hogy születésem földjén közönségesen folyni szokott magyar nyelvet oly ritkának kelletik itt tartanom, mint a fehér hollót. Nem tehetek errül és a mennyei felség rendelésével megelégszem. De áztat majd csaknem sajnosabban veszem, hogy itten a világ végén lakván, egy fertály órányira Morvaországtól, azoktul is, az kik a praenu

: merácziókat beszedik, távol vagyok esve. Pozsony legközelebb hozzám, de az is országos tiz mérföld és ide is rit-