Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)
Gvadányi élete
Befolyhatott különben elhatározására atyjának időközben bekövetkezett halála, meg az a körülmény is, hogy egyik nagyatyai nagybátyja, Guadagni Ascanius őrgróf, ekkor mint tábornok és hadparancsnok szolgált az osztrák hadseregben. Ennek jóakaratára pedig bizton számithatott. Katonai pályájának nyomról nyomra való kisérése talán nem tartoznék egy szorosan vett irodalmi életrajz keretébe, de mégsem mellőzhetjük el azt, nem a teljesség, nem későbbi költői munkásságának megitélése szempontjából. E nélkül sem kerek egész rajzot nem adhatnánk Gvadányi egyéniségéről, sem helyes álláspontra nem helyezkedhetnénk müveivel szemben. Gvadányira viszontagságos sors várt a katonai pályán. Amint III. Károly elhunytával 1740-ben leánya Mária Terézia a megürült trónt elfoglalta, jeladás volt ez az európai fejedelmeknek, hogy a pragmatica sanctio érvényességének el nem ismerése czimén, mint a prédára leső vad, megrohanják Ausztria örökös tartományait. A bajor fejedelem s a porosz király rögtön meginditották a háborút s példájuk által a lengyel, szard és spanyol királyt is támadásra ösztönözték. Ez ellenségeket Francziaország szövetségbe egyesitette össze s ugy támadta meg Mária Teréziát. A szorongatott királynét a magyarok Önföláldozó felbuzdulása mentette ki roppant zavarából. A pozsonyi 1741-iki emlékezetes országgyűlésen felhangzott „vitám et sanguinem" után Magyarország nagyszerű hadcsapatokat küldött a harcztérre, s állandóan az osztrák fegyverekhez hóditá a hadi szerencsét. De 1744-ben III. Frigyes egy gyors hadjárattal Prágát és Csehországot újra hatalmába ejti. A Szirmai-ezredet, melybe Gvadányi beállott, ekkor Csehországba viszik s a fiatal zászlótartó két csatában is küzd a poroszok