Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)

Gvadányi élete

il ellen. A következő évben az egyesült spanyol-franczia hadak meghódoltatják Lombardiát s mintán a királyné II. Frigyessel megköti a békét, seregeit Olaszországban központosítja. Ezredével együtt Gvadányit is ide rendelték, hol rövid két esztendő alatt öt táborozás* ban vett részt. Egy alkalommal, midőn 1747. szt.-András éjszakáján, az osztrák sereg a Vár folyón átkelve, Francziaországba ütött, Gvadányi franczia fogságba került. Négy hétig volt elzárva Toulon városában, ennek elteltével azonban a hadifoglyok kicserélésekor kiszabadult többi rabtiszttársával együtt. Nemsokára komolyabb baleset érte. Az osztrák hadsereg Provenceban kitelelvén, Olaszországba tért vissza. E visszavonuláskor a Vár vizén hátrahagyott hid megsemmisítésére Gvadányi küldetett ki. Feladatában híven eljárt, de csatározás közben a francziák bal lábát átlőtték s sérülése következtében harmadfél hónapig őrizte az ágyat a génuaí köztársaság székvárosában : Savonában. Betegsége alatt főhadnagygyá léptették elő. Olaszországban alig is maradt ezután még egy pár hónapig. Az 1748-iki aacheni béke megkötése után hazatért, s minthogy az előző évben felállított két huszárezred egyikét az ország Guadagni Ascanius eszéki parancsnoknak ajánlotta fel, Gvadányinak éppen kapóra jött, hogy az uj ezredhez álljon. Ascanius nagybátyja azután ki is nevezte kapitánynak. Két év múlva visszahívták ezt az ezredet s Gvadányit, mint százados kapitányt, 1752-ben a baranyai-huszárezredhez helyezték át. A négy év óta tartó általános fegyverszünet mindenkiben s igy Gvadányiban is azt a reményt kelté, hogy Ausztria tartós békének néz eléje. Ezt a föltevést megerősítette a bécsi udvar politikai maga-