Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Közlemények - Arany Adalbert László nyelvészprofesszor és múzeumigazgató emlékezete (Kovács Ágnes)

Vaclav Vázny által szerkesztett szlovák nyelvjárási atlasz összeállításán dolgozó magyar csoport, a Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület Néprajzi Kutatócsoportjának az irányítója volt. O szerkesztette a Szlovákiai Magyar Közleményeket, amelynek keretében 1942-ben megjelentette Kolony nyelvjárásának fonológiai rendszere című tanulmányát. Ezt a munkáját 24 (!) évvel később, 1967-ben Bloomingtonban (USA) is kiadták. A második publikálásig eltelt több mint két évtized mutatja, hogy időtálló munkáról van szó, s ebben rejlik jelentősége: hiszen a nyelv és a velük foglalkozó tudomány is gyorsan fejlődik, ezért a nyelvészeti témájú művek általában hamar elavulnak. Annak ellenére, hogy a könyv címe nyelvjárástani kutatásokat sejtet, az egyetemes magyar nyelvészet számára is értékes nyereséget jelentett. Megírásánál hatással volt Aranyra a híres prágai strukturalista iskola vezéralakja, Trubeckoj, aki az első Csehszlovák Köztársaság idején fejtette ki tevékenységét, de még ma is modernnek számító szemléletmódot alkalmazott. Arany szóban forgó műve éppen ehhez a felfogáshoz kapcsolódik, amely a nyelvet rendszerként fogja fel, s a részek egymáshoz való viszonya határozza meg a különböző szinteket (fonéma, morféma, mondat), a stmktúrát pedig a viszonyok rendszere alkotja. Annak ellenére, hogy jelentős munkáról van szó, a háborús viszonyok miatt érdekes módon csak 40 példányt adtak ki belőle, mára pedig csupán egyetlen darab maradt, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában. Szlavista lévén a magyarszlovák összehasonlító nyelvészettel is foglalkozott, Szabó Józseffel, vagy ismertebb nevén Jozef Orlovskyval, hajdani egyetemi évfolyamtársával pedig 1946-ban szlovák nyelvtant írtak. Arany ekkor már harmadik éve a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa. A háború után azonban a felfelé ívelő pálya félbeszakadt. Egy olyan értelmiségi magyar csoportban tevékenykedett, amely a kitelepítések és a csehszlovák-magyar lakosságcsere idején jelentéseket és felméréseket készített a csehszlovákiai magyarság helyzetéről és jogsérelmeiről. A csoportot Pozsonyban és Budapesten tanuló egyetemisták képezték, akik Arany köré szerveződtek. 1946-tól mintegy 36 fiatal értelmiségi, köztük papok, református