Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Közlemények - Arany Adalbert László nyelvészprofesszor és múzeumigazgató emlékezete (Kovács Ágnes)

lelkészek, tanárok csatlakoztak a mozgalomhoz. A szervezetet végül 1949-ben leleplezték. A jelentéseket Mindszenty hercegprímás tartotta irattárában, s amikor az ellene irányuló per megindult, megtalálták ezeket a dokumentumokat. A magyar hatóságok a csehszlovák rendőrségnek adták át az ügyet, és az írásos bizonyítékok alapján államellenes összeesküvés vádjával ítélték el az egész csoportot. Arany László rozsnyói tanítványa és barátja, az azóta már elhunyt Krausz Zoltán így emlékezett vissza arra az időre: „O kapta a legtöbbet közülünk. Nyolc évet. Talán azért, mert ő volt a legidősebb, vagy azért, mert neki volt a legmagasabb műveltsége. Pedig az ítélet is elismeri, hogy egyedül volt a csoportban, aki ellenezte a röplapok gyártását. Szakavatott jogászok szerint ez volt az egyetlen tettünk, ami pénzbírsággal büntethető lett volna, mert a jogtiprás elleni tiltakozásunk nem volt büntethető, sem az, hogy a nélkülöző, idős magyaroknak segélyeket juttatott el a csoport. Az, hogy tanácsot kértünk Mindszenty hercegprímástól, nem ütközik az államvédelmi törvénybe. " Turczel Lajos irodalomtörténész - akivel Arany később barátságban volt -, úgy gondolta, hogy azért kapott nyolc évet, mert ő a bíróság előtt fölényesen viselkedett, és a kihallgatásokon is nagyon élesen megmondta a véleményét. 1990-ben a Kassai Kerületi Bíróság rehabilitálta az elítélteket, de közülük Dr. Arany László, Restály Mihály, Hentz Zoltán, Varró István és Vízvári László ezt az erkölcsi elégtételt már nem érhették meg. Arany nyolc éven keresztül raboskodott különféle szlovákiai börtönökben, végül a jáchymovi uránbányába került, ahol a munkások 70 %-a politikai fogoly volt. Szemüvege miatt nem sorolták be a bányászok közé, azonban sokkal rosszabb helyre, a szurokérc-válogatáshoz került. Minden védőruha és kesztyű nélkül dolgozott, nap mint nap állandó, erős sugárzásnak volt kitéve. „Ilyen helyen dolgozott Berci. A következményeknek is tudatában volt, csak az akaraterő, a remény, és az imádság hosszabbította meg életét. Erős hitű, vallásos ember volt, hiszen mindennapi olvasmánya volt a breviárium" - emlékezett vissza Krausz Zoltán, aki már az uránbányában dolgozott, amikor Arany László is odakerült. Emberi méltóságát még itt sem veszítette el, de egészségét tönkre-