Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - Édesapám, Kállai Géza (ifj. Kállai Géza)

esélytelen a náci vasáradat. Ennek a véleményének újságcikkekben és gyűléseken kivételes bátorsággal adott hangot, következésképpen szembe került az egyre inkább jobbra tolódó politikai irányvonallal. Hitte, hogy igazát mások is felismerik, és támogatják majd. Ám ebben - mint oly sok másban is, csalódnia kellett. A rudabányai vasércbánya látképe 1925-ben. (Képeslap.) A Rima mondvacsinált ürügyekkel, a huszonöt éves kivételes eredményességű munkálkodás dacára elbocsátotta, a Honvédség pedig kitüntetéseitől megfosztotta, lefokozta. Rudabányáról felesége karcagi házába költözött. Ott érte a józanodó ország vezetés intézkedése, amivel azokat az embereket, akikről úgy gondolta, hogy szükség lesz rájuk a háború utáni Magyarországon, menteni igyekezett. Apámat úgy hatszázad magával rejtekhelyekre küldték, hogy ott vészeljék át a reménytelenné lett háborút. Gyöngyösön, a valaha volt rudai evangélikus pap - emeljük meg a süvegünket -, Ligeti Ede nagytiszteletű úr parókiáján élte át a nyilas tébolyt, és a Vörös Hadseregnek sem sikerült - úgy, ahogy azt a Balti Államokban tette - az ország vezető értelmiségét egy markolással össze-