Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)
Tanulmányok - Édesapám, Kállai Géza (ifj. Kállai Géza)
fogdosni. A hatszáz ember pedig a nemzeti kormány megalakulásakor Debrecenbe gyűlt, és elindította az ország újjáépítését. Apámnak - ő sem tudta miért - a Tisza felélesztése jutott. Kormánybiztosi kinevezésének máig féltve őrzött okmányát Nagy Imre írta alá. Orosz trénszekéren, vonat tetején Csongrádra vergődött, és hozzáfogott a folyóba robbantott hidak újjáépítéséhez, a futóárkokkal rongált gátak helyreállításához, a halott folyó feltámasztásához. Megölelgette az akkori tenni akarásban a kiskapával gátakra gyűlt öregasszonyokat, és cifra, első világháborúban tanult orosz katonaszóval kormányozta a hozzárendelt szovjet tűzszerészeket, mert az aknamentesítéshez értő magyar katonákat világgá szórta a háború. Ám a fordulat évének nevezett új vészkorszakban a szélsőbalossá vált hatalom az eredmények kisajátítására törve elővette a hatszáz embert, és koncepciós perekben rendre leszámolt velük. Apámat a miskolci népbíróságra idézték, népellenes bűnökkel, nyilasokkal volt együttműködéssel vádolták. A gátak kiállták a jeges árvizet, nyaranta már személyhajó közlekedett a Tiszán, és neki ott kellett állnia hazaárulással, nácikkal történt kollaborál ás sal vádoltan. Ehhez a moszkovita hatalomvágy - csakúgy, mint pár évvel korábban a fasisztává váló kurzus - talált támogatókat, sőt hamis tanúkat Rudabányán, mint ahogy másutt, másokkal szemben is rálelt a munkásárulókra. Ám lássunk csodát, igaz szocialista voltát, emberségét nem lehetett tagadni, s a kötélszagú éveket oly könnyedén osztogató rákosista bíróság felmentette. Azt a pár hónapot, amit még élt, álmatlan éjszakákkal, magába roskadtan töltötte. Halálát közeledni érezvén, a hozzám írt levélben arra tanított, hogy ismerjem meg jobban az embereket, mint ahogyan ő ismerte, ne szálljak velük harcba, legyek alázatosabb ember, mint amilyen ő volt. Ezért én sokáig azt hittem, hogy hasonlatos volt azokhoz a lelkekhez, akik Dante Isteni színjátékában a pokol kapuja előtt ődöngenek, mert nem vétettek ugyan semmit, de nem voltak jók, hogy a mennyországba kerüljenek. Úgy érzem, hogy Édesapám elég vörös volt ahhoz, hogy szembe kerüljön a nácikkal, de nem volt elég vörös ahhoz, hogy a magukat munkáshatalomnak hazudok elfogadják.
