Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - Vasércbányászat és vasgyártás Lucska és Barka környékén (Batta István)

szintje alatt vízgyüjtés céljára lemélyített részbe) merült, s körülbelül 200 1 vizet volt képes felvenni. Az így megtelt tartályt szállítókötélen kiemelték, s belőle a vizet fent kiengedték. A víz ki- és befolyását önműködő szelepek biztosították. Később, amikor a mélység növekedésével a beáramló víz mennyisége is gyarapodott, s a fentebb leírt berendezés már nem győzte a vízemelést, áttértek az akkoriban korszerűnek számító „Rittinger-féle szivattyúrakat"- nak elnevezett, rudazat segítségével működtethető vízemelő-berendezés használatára. Ennek nyomómagassága 30 m volt, s 14 cm átmérőjű nyomócsövekkel működött. A 80 m szintkülönbség leküzdésére tehát 3 db ilyen berendezést kellett az aknába beépíteni, amelyeket egy közös rudazat segítségével az időközben beszerelt új gőzmeghajtású szállítógép hajtott meg egy központon kívüli tárcsa (excenter) közvetítésével. A szállító- s egyben vízemelő-gép motorja egy fekvő dugattyús gőzgép volt, melynek mozgását fogaskerekekkel a közös tengelyre ékelt kötéldobokra vitték át. A dobok tengelyét meghosszabbították, s erre a hosszabbításra szerelték rá a szivattyú-berendezés meghajtását eszközlő központon kívüli tárcsát, amelyet rúd és műszög segítségével hoztak kapcsolatba a szivattyú rudazatával. A bányamüvek biztosítását tölgy- és fenyőfával vegyesen végezték. A bányászok a világításhoz olaj mécsest (kahanecet) használtak. A 19. század végén az akna és környéke - nyilván a helytelenül vezetett bányamunkálatok következtében - süllyedésnek indult, ami valószínűleg siettette a bánya üzemének beszüntetését. A Lucska és Barka vidéki vasércbányák összes termelését a lucskai Gábor olvasztóban kohósították, ahová a szállítás igásfuvarral, tengelyen történt. Vaskohászat A vasgyártással kapcsolatos legrégebbi emlékek a térségben néhány elfeledett forrásmunka szerint a Szádelői-völgyhöz fűződnek. A mély szurdokvölgy északi végénél valaha egy vashámor vagy vasolvasztó állt, melynek működtetéséhez a Szár-patak (más