Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - Vasércbányászat és vasgyártás Lucska és Barka környékén (Batta István)

néven Blaînica) vize szolgáltatta az erőforrást. Mivel az előbbiekben ismertetett lucskai és barkai bányászat újabb keletű, felvetődik a kérdés, honnan szerezte be a szükséges nyersanyagot ez a korai (talán még a 10. század előttre datálható) üzem? Nem kizárt az a lehetőség, hogy a vasércet maga a Szádelői-völgy szolgáltatta: vagy olvasztásra közvetlenül alkalmas felszíni kibúvásokból, vagy pedig mára már beomlott és kimerült lelőhelyek pingáiból (horpáiból). A vidék múltjának alaposabb feltárása céljából nem lenne érdektelen kutatásokkal igazolni ezt a feltevést. A hiteles adatok szerint a környék vas gyártásának központja Lucska volt: az olvasztók telephelye a községtől kb. 600 m-re nyugatra, a Csermosnya-patak mentén terült el. Itt működött 1853-ig az utolsó bucatűz (bucakemence, darabos kemence, tótkemence). Helyette építette a modernebb nagyolvasztót gróf Keglevich Gábor, az akkori tulajdonos, s róla nevezték el Gábor kohónak. Az egész környékről igásfuvarral ideszállított vasércet először az öt pörkölő-kemence egyikében megpörkölték, majd a 11.5 m magas, 30 lóerős, gőzmeghajtású fúvógéppel felszerelt nagyolvasztóban faszéntüzelő felhasználásával kohósították. A faszenet a lucskai, a barkai és a ájfalucskai (Hacava) uradalmi bükkerdőkben égették. A vasolvasztó évi termelése 3.000 - 3.700 tonna öntött nyersvas volt. Mivel az elavult gyártási eljárás (faszéntüzelés), valamint a vasipar pangása miatt értékesítési nehézségek jelentkeztek, az új tulajdonos röviddel az átvétel után, 1902 őszén a gyártást beszüntette. A nyersvas minősége megfelelt az akkori követelményeknek, ami az ércek előnyös vegyi összetételének köszönthető. Kevés volt bennük ugyanis a kovasav, főleg a vörös vasércnél, és jól alakult a mész és a mangán aránya mindkettőnél. Az utóbbihoz hozzájárult még a kísérő kőzetként mindenütt megtalálható mészkő is, amely a kohósításnál hasznos salakképző anyag. Egy 1881-ben Bécsben, Lili által készített vegy elemzés adatai szerint a lucskai nyers vas 1,54 % szilíciumot, 0,018 % rezet, 0,091 % foszfort és 0,021 % ként tartalmazott.