Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - A gömöri bányászat múltjából (Batta István)

ső jelei csak a 18. század második felében fedezhetők fel. Az egyes szintek közötti függőleges távolságot, a feltörések és a lejtős vágatok térközét viszont a továbbiakban is többnyire a gyakorlati tapasztalatok alapján határozták meg. Fejtés Elődeink eleinte kizárólag külszíni művelést folytattak, mégpedig kőfejtéses módszerrel, majd apró aknácskák alkalmazásával. Ma is gyakran találkozunk a tölcsér alakú fejtőhelyek és a molnák nyomaival, az ún. pingákkai. így előbb a telepek kibúvásánál elhelyezkedő vaskalapot, a későbbiek folyamán pedig a tömedékeléshez szükséges meddőt művelték le. Külfejtésszerü, lépcsőzetes módszerrel termelték le a sziderites-ankerites dobsinai telepeket (Maasörter) és vashegyi Cechekben található régi limonit-sziderit készleteket, a magneziteket Dúbraván, Ploszkón és egyéb lelőhelyen, valamint a mészkövet Gombaszögön. A földalatti müvelés bevezetése elsősorban az ún. közvetlen fejtéssel kezdődött, aminek az alapelve a telérben már elkészített kutatóműveknek a feltárás és a leművelés céljaira való felhasználása volt. A telérjellegü telepeket vágatok hajtásával és később ezeknek kamaraszerű üreggé való kibővítésével művelték le, amit addig bővítettek, míg a nyomás folytán az üreg beomlásától nem kellett tartani. A munkálatokat többnyire ácsolat alkalmazása nélkül végezték. Az így lefejtett kamarák között biztosítópilléreket hagytak hátra, melyeknek méreteit kizárólag tapasztalat alapján határozták meg, megrongálásukat viszont szigorúan büntették. E fejtési mód különleges válfajával művelték le a 11-13. században a másodlagos ülepedés folytán Rozsnyó város központja alatt keletkezett 5-7 m vastagságú aranytartalmú torlatrétegeket. Ezt a réteget, amelyet 2-5 m vastagságú alluviális hordalék takart, sakktáblaszerűen elhelyezett, s a feküig lemélyített aknácskákkal tárták fel, amelyeket aztán gömb alakúakra szélesítettek ki. Az egyes fejtőhelyek között biztonsági pilléreket hagytak, majd a kifejtett üregeket a további aknácskák mélyítéséből nyert meddővel tömedékelték be. Néhol a gömb alakú kamrácskák alját vágatokkal kötötték össze, feltehetően a szállítás