Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - A gömöri bányászat múltjából (Batta István)

egyszerűsítése céljából. E müvelések nyomait 1957-ben fedezték fel. Hasonló kamarafejtéssel és a biztosító pillérek hátrahagyásával, de az üregek utólagos beomlasztásával aknázták ki a hatalmas, lencse alakú tömzsöket is a 19. században Vashegyen és Rákoson. A termeivényt 30-40 m mély aknácskákon szállították fel. Később itt is áttértek a táróval történő nyitásra és a készletek lefelé való szállítására, a kamarák térfogatának állandó növelése mellett. A bányászok az üregekben létrákon és létrákból alkotott állványokon jövesztettek, ezáltal szüntelenül gyengítve a körülöttük levő pilléreket; így ércet nyertek, és egyben elősegítették az omlasztást is. Megesett azonban, hogy az üregek idő előtt beomlottak, s tömegszerencsétlenséget okoztak. A nadabulai és a rudnai telepeket vágatok hajtásával és ezeknek szabálytalan kamarákká való kibővítésével fejtették, amelyek között különböző méretű védőpilléreket hagytak hátra. Az alsósajói Ignác bányában hasonlóan szabálytalanul indított feltörésekből, vagy a belőlük kihajtott vágatokból kivájt kamarák segítségével fejtettek. Nagyobb telérvastagság esetében (pl. a Bernardi telérnél) ezt csapásirányú osztóvágatok és a dőlés irányában hajtott feltörések segítségével sakktáblaszerű, szabálytalan pillérek hálózatára osztották fel. Ezeket azután folyamatosan nyesegették, míg „a kivájt üregek oszlopaikkal néhány vastagabb teleprészben meglepő látványt nyújtanak" - írja Maderspach Lívius 1871-ben, így szemléltetve a veszélyes és lenyűgöző látványt. A vékonyabb aranytartalmú antimon- és az ezüsttartalmú rézteléreket talppászta-fejtéssel jövesztették. A kifejtett üregeket vagy ácsolással biztosították, vagy pedig beomlasztották. A talppásztafejtés szép példáját ábrázolja a Metercia. Hasonló, a 17-19. századból származó leművelés nyomaira bukkantunk 1954-ben a rozsnyói Csengőbánya térségében. Más, még vékonyabb teléreket, mint például az alsósajói higanytartalmú és a dobsinai nikkel-kobalt télért csapásirányú és tömedék nélküli főtepászta-fejtéssel bányásztak ki. A termelés növelésének érdekében kezdték meg a szakszerűbb fejtési módok fokozatos bevezetését. Elsősorban a főte- és a ke-