Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - A gömöri bányászat múltjából (Batta István)

Rozsnyón), a Laudon-Kunstschacht-Gewerckschaft (1745-ben Alsósajón) és a Concordia (1835-ben Csetneken). A kapitalista vállalkozás fejlett válfaját a 19. században a részvénytársaságok képviselték, amelyek fokozatosan, de ellenállhatatlanul sorra bekebelezték a kisebb vállalkozásokat. Ezek előfutárai Gömörben a bánya- és vasmű-tulajdonosok önkéntes egyesülései voltak. így jött létre a Murányi Unió (1808), a Rimai Coalitio (1817) és a Gömöri Vasmívelő Egyesület (1830), majd összeolvadásuk folytán 1852-ben keletkezett a Rimamurányvölgyi Vasműegyesület, amelynek a Salgótarjáni Vasfinomító Társulattal 1881ben megkötött fúziója révén kelt életre a magyarországi viszonylatban is legnagyobb Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság, amely ennek az újszerű vállalkozási formának tipikus megtestesítője lett. Ez a vállalkozás (a továbbiakban csak Rima Rt.), eredeti vagyonösszletéhez később megvásárolta az Andrássyféle bányákat, Heinzelmann György vasgyárát Hizsnyóvízen, bányáit Rákoson, Nandráson és Licén. Rézércet a Dobsinai Rézművek Rt. (1911) és a Magyar Bánya Rt. Dobsina (1908), azbesztet és szerpentint 1920-tól az „Azbest" Bánya és Ipari Kft. Rt. Dobsina (prágai székhellyel) termelt. Az antimonbányák előbb a Miller és Társa nevű cég (1900), később az Odendall és Schalmann (1907), majd az Odendall család birtokába kerültek, azután 1926-ban az Antimon Bánya- és Kohóüzemek Besztercebányán székelő vállalatának tulajdonává váltak egészen 1938-ig, mikor is állami tulajdonba mentek át. A magnezitfejtés kezdetei a jolsvai Uhliarik B. nevéhez fűződnek (1890), utána következett Mansfeld P. Melegvízen és Turcsokon, majd a Rima Rt. Ratkón és Ploszkón. Az első Csehszlovák Köztársaság idején jött létre a Magnezitipar Rt. (Magnezitovy priemysel úc. Spol.) Jolsva székhellyel, amelynek a gömöri lelőhelyek többsége vált tulajdonává {Martonháza, Dúbrava, Hizsnyóvíz, Lubény, Ratkószuha, Nyustya, Burda és Kokova). Az államkincstár először kohókat (1611), azután bányákat vásárolt Tiszolcon (1701), majd Vashegyen (1737), Rozsnyón és Dobsinán (1817), Nadabulán, Rudnán és Csúcsomban (1838), Gócson (1844), végül Csetnek-Hrádeken (1910) szerzett bányabirtokokat.