Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Muzeológia - A Gölnicbányai Bányászati Múzeum (Hadobás Sándor)

Van egy fából készült dísz-ék és kalapács is a múzeum gyűjteményében, amelyeket a tárgyfeliraton minden bizonyíték és hivatkozás nélkül 1534-re datáltak. További érdekessége a kiállításnak az a festett faszobrocska, amely érccel teli csillét toló, mosolygós arcú egyenruhás bányászt ábrázol. Sajnos a bal karja hiányzik, és az egyik sarkát valamikor csúnyán megcsonkították. Valószínű, hogy egy nagyobb szabású kompozíció (talán faragott templomi oltár?) része lehetett. Nadrágja piros, zubbonya valaha fehérnek készült, de mostanra már piszkosszürkévé érett, kerek kalpagja pedig egykor bizonyára zöld volt. Jól kivehető farbőrt és térdig érő csizmát visel. Készítési idejét a ruha alapján a 17. század végére vagy a 18. század első felére tehetjük. A bányászatban használt régi szállítóeszközöket többnyire csak leírásokból vagy rajzokból, esetleg az ezek alapján készült rekonstrukciókból ismerjük. Gölnicbányán szerencsére megmaradt egy jó állapotban levő úgynevezett magyar csille, amely a múzeumban megtekinthető. A minden alkotórészében eredeti „ Ungarischer Hund" vagy „Hunt", ahogyan egykor nevezték, alulról fölfelé enyhén keskenyedik, méretei megegyeznek a szakirodalomban szereplő adatokkal. Több, viszonylag nagyméretű, fából készült modell szemlélteti a hajdani bányabeli berendezések felépítését és működését. Az egyik teremnek szinte az egész falát hatalmas olajfestmény, foglalja el, amelynek címe: A bányász halála. Jobb alsó sarkában a jelzet: Szent-Istvány, 1928. A naturalista jegyeket mutató kvalitásos munka meglehetősen rossz állapotban van, feltétlenül restaurálásra, vagy legalább tisztításra szorulna. Sajnos azon a helyen, ahol most függ, nem érvényesülhet az ábrázolt jelenet drámai hatása, így a látogatók - ottlétünk alatt ezt megfigyelhettük - egykedvűen sétálnak el mellette. A szűk tér miatt reprodukálásra alkalmas fotót sem tudtunk készíteni róla. Az alkotó, Szent-Istvány Gyula (Vihnye, 1881 - Budapest, 1930) festőművész a hasonló nevű híres selmeci professzor fia volt, így nem csoda, hogy festményeinek legfontosabb témáját a bányászélet adta. Érdemes lenne kiderítem, mikor és hogyan került ez a reprezentatív műve az