Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Muzeológia - A Gölnicbányai Bányászati Múzeum (Hadobás Sándor)

egykori Csehszlovákiába, hiszen készítése idején a mester a magyar fővárosban élt és dolgozott. Kíváncsian vártuk, milyenek lesznek a múzeum bányászviseletei. E tekintetben is viszonylag keveset találtunk. Mindössze három jellegzetes 20. század eleji, fekete díszegyenruha szerepel a kiállításon. Közülük a legérdekesebb a zakárfalvai (zakarovcei) öltözet, amelyet hatalmas denevérgallérral láttak el, derékszíján pedig a mai övtáskákhoz hasonló kis bőrtok van. A múzeum emeleti szintjének utolsó termét teljes egészében a hámoros ipar emlékei foglalják el, amely néhány évtizeddel ezelőtt még virágzott a környéken, és különféle vasárukat állított elő. Néhány jellegzetes hámorberendezés (például fújtató), valamint kéziszerszámok sokasága szépen karbantartva várja az érdeklődőket, a gazdag hámoros termékskálát pedig mintadarabok szemléltetik. A látogatás végeztével tudakozódtunk a megvásárolható kiadványok iránt. Egyetlen könyvet tudtak mutatni, amely azonban újdonságnak számít. Szerzője Ján Marcinko, címe: Gelnícké banské právo (A gölnicbányai bányajog). 2004-ben jelent meg a szerző kiadásában. Búcsúzáskor megköszöntük az igazán szívélyes vendéglátást és a ritkán tapasztalható segítőkészséget, s természetesen rudabányai látogatásra invitáltuk gölnicbányai kollégáinkat. A látottak és a hallottak alapján az esetleges jövőbeni kapcsolatok konkrét formái máris körvonalazódtak: közös kiállítások, rendezvények, kiadványok, valamint rendszeres konzultációk és tapasztalatcserék útján valósulhat meg az együttműködés a gölnicbányai és a rudabányai bányászati múzeum között, annál is inkább, mert az egykori hét felső-magyarországi bányaváros (Gölnicbánya, Szomolnok, Rudabánya, Rozsnyó, Igló, Jászó, Telkibánya) újabban más területeken is a határokon átnyúló összefogásra törekszik.