Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Muzeológia - A Gölnicbányai Bányászati Múzeum (Hadobás Sándor)

Kimondottan bányászati jellegű anyagot mindössze két helyiségben, továbbá a folyosó egy részén és az udvaron láthatunk, ami az iparágnak a térségben hajdan betöltött meghatározó szerepét tekintve meglepően csekély. A továbbiakban csak erről szólunk. Érthetetlenül kevés a középkori bányászati technikát reprezentáló kiállítási tárgy: a látottak közül mindössze egy botra tűzhető cserépmécses és legfeljebb két-három nyeles ék sorolható ide. Nyilván sokkal több került elő az idők folyamán, csak elkallódott, vagy más múzeumokba, esetleg külföldre és magángyűjteményekbe jutott. (Összehasonlításul megjegyezzük, hogy az Érc- és Ásványbányászati Múzeum anyagából legalább 50 tárgy - cserépmécsesek, nyeles ékek, kalapácsok, kapák, csákányok, stb. - datálható a 14-16. századra, melyek egy-két kivételtől eltekintve a középkori rudabányai ércbányászat emlékei.) A többi szerszám és világítóeszköz általában a 19-20. századból származik, és belőlük sincs túl sok. Arra a kérdésünkre, hogy a raktárakban esetleg találhatók-e még szakmai szempontból érdekes tárgyak, nemleges volt a válasz. Az említett mécses képe egyébként minden bányavilágítással foglalkozó munkában szerepel; mi is megörölatettük, és a fotót mellékelten közöljük. Rudolf Magula szerint a 16. században készült. (Ehhez hasonló faggyúlámpák Rudabányán és Selmecbánya környékén is előkerültek.) A gölnicbányai múzeum gyűjteményének figyelemre méltó darabja az 1565-ös évszámot viselő, aranyozott rézből készült dísz-ék és kalapács, amely egyes adatok szerint Szomolnokról származik. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ez a stilizált bányászszimbólum az egyik legérdekesebb bányászati vonatkozású régi magyar műtárgy. Lehetőséget kaptunk arra, hogy a tárlóból kiemelve kézbe vegyük és alaposan tanulmányozzuk a becses emléket, amire hazai szakemberek számára évtizedek óta nemigen nyílt alkalom. Számos részletfotót készítettünk, amelyek segítik az elmélyült tanulmányozást és a hasonló hazai és külföldi emlékekkel történő összehasonlítást. Érdekes, hogy ismereteink szerint a szlovák szakirodalom nemigen foglalkozott vele részletesebben, bár fotójával és rövid leírásával gyakran találkozhatunk.