Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)
Tanulmányok - A bányászok és a bányaüzemek szerepe a szlovákiai Gömör barlangjainak kutatásában és felmérésében (Horváth Pál)
edényt két helyen egy-egy kivehető szöggel erősítették fel 14 . Mivel a feltárás helyén nehéz volt a bejutás a barlangba, 1964-1965-ben ideiglenes mesterséges bejáratot létesítettek, fa ácsolattal biztosított, 56 m hosszú lejtős folyosó formájában. A fő cél a barlang látogathatóvá tétele, majd ennek kapcsán a környéken egy üdülőközpont létesítése volt. Ebben a barlangban található az a 32,4 méter magas cseppkő, amely egy ideig a legnagyobb ismert sztalagmit volt a világon. Az idegenforglami kiépítés terveit a Rozsnyói Bányászati Múzeum barlangász szekciója dolgozta ki 15 Abonyi Árpád vezetésével, aki az Iglói Geológiai Kutatóvállalat geológus szakembere, s egyúttal a barlangász-csoport vezetője is volt. Soha nem dolgozott annyi bányász, illetve geológus a barlangkutatásban, mint abban az időben, valószínűleg azért is, mert az említett vállalaton belül Abonyi volt a rozsnyói geológusok vezetője. A munkálatokat a mesterséges bejáraton a barlangászcsoport tagjai végezték, akik idős, nyugdíjas bányászok szakértelmét is igénybe vették. (5. sz. képmelléklet.) Az irányítást a kassai Kelet-Szlovákiai Múzeum látta el, mivel ekkor a Szlovák-karszt barlangjai az említett intézmény felügyelete alá tartoztak. Abonyi vezetésével a barlangot felmérték, és elkészítettek a térképét. A mérések függő iránytűvel történtek. A fennmaradt mérési napló szerint még 40 év távlatából is pontosan meg tudtuk határozni a mérési pontok helyzetét, amely bizonyítja Abonyi nagy szaktudását és precizitását. Később azonban elálltak a barlang idegenforgalomi hasznosításától, a bejárat beomlott, emiatt 1982-ig lehetetlen volt a látogatása. Csak ezután nyitották meg egy új bejárattal. 14 A barlangokban a szintes szállítás egyik módját Ján Majko alkalmazta kutatásai során. Földre fektetett létraszerű szerkezeten vontatták a szállítóvödröt. A létrafokra szögelt két gömbrúd közül a szállítóvödör nem tudott kibillenni. Hogy a középkori bányaművelésnél alkalmaztak-e effajta szállítópályát, erről egyelőre nem sikerült adatot találni. 15 1959-tól 1970-ig a rozsnyói barlangász-csoport a Szlovák Szpeleológiai Társaság újraalpításaig (1952-ben hivatalosan megszüntették) a Rozsnyói Bányászati Múzeum szekciójaként működött.
