Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Muzeológia - A Rozsnyói Bányászati Múzeum története (Kovács Ágnes)

ben az épület megrongálódott 1945-ben, emiatt eredeti funkcióját nem teljesíthette. A gyűjteményben is nagy kár keletkezett. Az anyag legértékesebb részét ugyan sikerült elrejteni a háború elől, de a német katonák a városon átvonulva elvitték a néprajzi kollekció egészét, valamint tönkretették az értékes középkori városi és céh leve leket. Ugyanerre a sorsra jutott Rozsnyó szülöttének, Pákh Albertnek, a neves humoristának és szerkesztőnek a hagyatéka is. 1945-ben Demko László, a rozsnyói gimnázium tanára lett az újonnan megbízott igazgató. Szaktudás hiányában azonban nem volt képes megbirkózni a rá hárult feladattal, ezért elődje, Tichy Kálmán segítségét kérte. Demkót még két igazgató követte, s azután a nyugalmi időszaknak vége szakadt. 1950-ben a Gömöri Vasércbánya diákotthont és tanonciskolát létesített a múzeum épületében. A gyűjtemény biztonságos elszállítását is a vasércbányának kellett lebonyolítania. Sajnos a munkások és a tanulók szakszerűtlenül bántak a tárgyakkal, és azokat a betléri kastélyparkban, a szabad ég alatt helyezték el. Nem akadt senki, aki az értékes anyagot átvegye, és így jóidéig az időjárási viszonyoknak és a járókelők kénye-kedvének volt kitéve. Végül a már jelentős mértékben károsodott és szétlopkodott tárgyegyüttest a kastély gazdasági épületében raktározták el. Miután a bányászati tanonciskola a múzeum épületéből kiköltözött, három helyiség felszabadult. 1952 novemberében a hányatott sorsú gyűjtemény visszakerült ide, abban a reményben, hogy az intézmény folytathatja munkáját. Ez azonban nem így történt, mert a Jednota Szövetkezet foglalta el az épületet, és ott raktárát rendezett be. A múzeum megmaradt állománya ismét elvándorolt a betléri kastély erre a célra kiürített részébe. A szomorú kálvária végül 1955. augusztus 15-én fejeződött be. A rozsnyói HNB Tanácsa kötelezte a Jednota Szövetkezetet, hogy sürgősen hagyja el a múzeumi ingatlant. Ezután megkezdődött a károk felmérése, a hiányok pótlása, valamint az épület javítása. Az ünnepélyes megnyitóra 1956. május 13-án került sor, amelyen az akkori igazgató, Arany Adalbert László (aki 2004 novemberében lett volna 95 éves) mondott beszédet. A bemutatott anyag