Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Muzeológia - A Rozsnyói Bányászati Múzeum története (Kovács Ágnes)

nagy részét hazai tárgyak alkották. A kiállításhoz számos értékes kollekcióval járult hozzá a Selmecbányái Bányászati Múzeum és a kassai Kelet-Szlovákiai Múzeum. A rozsnyói tanonciskolák több bányagép-modellt, a Gömöri Vasércbányák pedig különféle bányászati gépeket, műszereket, térképeket ajándékoztak a tárlathoz. Kitartó akarattal sikerült tehát elérni, hogy az akkor Rozsnyói Járási Múzeumnak elnevezett intézmény bányászati-kohászati témájú kiállítását a történelmi épületben megújíthatta. A múzeum mellett honismereti kör is tevékenykedett, amelynek bányászati, barlangászati, régészeti, néprajzi, botanikai és turisztikai szekcióiban mintegy 150 önkéntes dolgozott. 1958. március 1-töl Labancz István lett az igazgató. Kezdetben csupán két fő volt az alkalmazottak száma, maga a vezető és egy takarítónő, aki az előbbi távollétében a látogatókat is kalauzolta. Ezért 1958 első félévében kiépítették a munkatársi bázist, amit a már meglevő honismereti kör szekcióiban tevékenykedő személyekből toboroztak. így a 11 csoportból és alcsoportból 6 szakosztályt hoztak létre: a bányatechnikait, a néprajzit, a barlangászatit, a régészetit, a botanikait és a turisztikait. Említésre méltó, hogy az 1959 és 1979 közötti években a múzeum keretében egy önkéntes barlangászcsoport is tevékenykedett. A hétvégéken folytatott kutatómunkájuknak köszönhetően értékes karsztképződményeket és barlangokat (többek között a gombaszögit és a berzéteit) fedeztek fel nem csak a gömöri részeken, hanem a Szádelői-völgyben is. Legnagyobb sikerüknek mégis a várhosszúréti Buzgó-barlang feltárását tartják, amelyre 1964-ben bukkantak. Itt található az a 36 m magas sztalagmit, amely sokáig Európa legmagasabb cseppkőoszlopának számított. A múzeum életében fontos határkő az 1959. év. A Városi Nemzeti Tanács az épület mellett álló valamikori árvaházat az intézménynek juttatta. Az új részben egyebek mellett kiállítótermet és raktárát rendeztek be. Ezen kívül a város vezetése a depozitumban helyezte el a volt Városi Múzeum és a Bányászati-Kohászati Múzeum gyűjteményeit, valamint a nevezetes Attila halála című festményt, 550 szakkönyv társaságában.