Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Tanulmányok - Targonca vagy kapa? (Nagybánya 1480. évi pecsétjéről.) (Gavallér István)

az olvasható, hogy a „... másik bányász targoncában hordja el az ércet", ami szinte teljesen azonos Faller szövegével. Az említett 19. századi leírók és a közelmúlt Széli - Faller Gergely hármasa között az a lényeges különbség, hogy míg az előbbieknek csak a töredezett pecsétnyomat, az utóbbiaknak viszont már az 1906-ban megjelent, perdöntő Schönherr-, illetve Czakó-tanulmány (16) is rendelkezésére állt. Széli esetében a dolog talán még elnézhető, mivel csak népszerűsítő munkát adott közre. Faller viszont bányászati szempontú heraldikai összeállítást kívánt tudományos igénnyel közölni. Ugyanez vonatkozik Gergelyre is „kicsiben". Kettejük eljárása - vagyis az évtizedek óta ismert tény figyelmen kívül hagyása és egy túlhaladott álláspont felélesztése éppen ezért érthetetlen. Reméljük, hogy napjaink kutatói nem követik példájukat. Már Schönherr is megemlítette e pecsét feliratának a heraldika szabályaitól való eltérését. Ugyanezt állapítja meg Körmöcbánya és Újbánya esetében is. Czakó egyenesen kimondja: „A nagybányai mű ábrája nem címer, hanem jelkép... ". Mindkettőjük véleményét magunkévá téve és tiszteletben tartva megjegyezzük, hogy bár elfogadjuk pecsétünk szerkezetének és feliratának a heraldika szabályaiba ütközését, de véleményünk szerint „ aheraldikus " volta ellenére funkciója a meghatározó; az pedig kétségtelen, hogy a városi hatóság oklevelek hitelesítésére használta. 1904 óta ismeretes, hogy a heraldikailag baloldali bányász kapát tart a kezében. A kérdés csupán az: valóban ércet gyűjt-e és így a bányászat eszközeként került a pecsétre a kapa, vagy másra utal a szerszám? A „gyűjtött gömbök" érc-volta ugyancsak kérdéses! A bányászati eszközök elnevezése terén a szakírók munkáiban hatalmas zűrzavar uralkodik. Pedig a régi kézműves mesterségekhez hasonlóan a gyakorlott szem számára az általánosan használt bányászszerszámok is egyértelműen felismerhetők és meghatározhatók. Közülük az ék és a kalapács fordul elő legtöbbször a heraldikában, többnyire keresztbe helyezett formában, de olykor más eszközökkel is találkozhatunk címer- vagy pecsétábrákon. A legnehezebb kérdés e tekintetben a kapa körül van, Nagybánya kivételével.