Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Visszatekintés - Régi leírások magyarországi bányavidékekről - 2. Jan Ackersdijckutrechti professzor útiélményei az alsó-magyarországi bányavidéken (1823)

A tanulmányi idő rendszerint 3 év. Az első évben matematikát és fizikát, a másodikban kémiát, ásványtant és kohászatot, a harmadikban bányaművelést és bányamérést tanulnak. A diákok nem egy épületben laknak, hanem szétszórva a városban az általuk választott polgárházaknál. így csak az órákon gyűlnek össze. Tanulmányi előrehaladásukat a minden félévben esedékes vizsgákon ítélik meg. A főiskola gyűjteményei közül a modellekét láttuk. Ez ugyan jelentős volt, de korántsem olyan méretű, amilyet egy ilyen jellegű oktatási intézménytől elvárt volna az ember. Megmutatták a zúzógépek (Pochmachines) és a mosótartályok közös rendszerét, amelyben az ércet apró darabokra zúzzák és átmossák, hogy a fémet egyáltalán nem tartalmazó részektől megtisztítsák. Egy másik gép is volt ott, amely a nagy darabok mosására szolgált, viszont eltért azoktól, amelyeket eddig láttam, mivel ezt részben a kisebb darabok megrostálására használják. Különféle más berendezéseket láttunk még, amelyeket régebben vagy a legutóbbi időkben a bánya kitermelésénél, robbantásánál stb. alkalmaztak. A város egy völgy eléggé meredek lejtőin épült igen szabálytalan alakban és szétszórtan. Az elővárosok egy része igen távol esik. Ezért van az, hogy a város egy bizonyos távolságról, akár valamelyik magaslatról, akár a völgy valamely alacsony pontjáról szemlélve festői képet nyújt. Belseje viszont már nem nagyon szép; ennek az is az oka, hogy az utcák leírhatatlanul piszkosak voltak. Reggel megnéztük a zöldség- és gyümölcspiacot, és láttuk a sótömböket, amiket egyenesen a hegyekből hoznak, valamint más árukat is. Az emberek ruházata majdnem ugyanolyan, mint amilyennek már máshol is láttuk. A nők rendszerint hajadonfőtt járnak, hajukat lófarokba kötik, amely a hátukra lóg. Néhányan kendőt vagy főkötőt viselnek. Megtapasztaltuk egy kiváltságos helyzetben levő fogadó hátrányait is. Itt ugyanis egyetlenegy van csak, és az is a város fennhatósága alá tartozik, így aztán különösen rossz az ellátása. A fogadós igen udvariatlan volt, és alig szolgálta ki az embert. Mindez pedig azért történt így, mert tudták: nem lehet máshová menni.