Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Visszatekintés - Régi leírások magyarországi bányavidékekről - 1. Gróf Teleki Domokos az alsó- és felső-magyarországi bányavárosokról (1796)

kán is nehézsége szerént azonnal megfenekszik, amíg a több tisztátalan érc a táblán lefolyt. Az egyszer lefolyt több ízben is letöltik a táblán, a fenekén lévő ezüstöt s aranyat pedig leseprik vagy a pokrócot kimossák, s külön hordókba töltik, amelyekből azután az arany, amennyire lehet, egyes napszámosok által kis tekenyőkben sokszori vízrátöltés és rázogatás után kimosattatik. Az ezüst Schlich (vagy törött és már mosott érc) pedig, mely azonban mindenkor még aranyat is tart magában, az olvasztószínekbe adatik. A körmöci bányákban sok gálickő is találtatik, mely egy arra készített színekben (hutában) kifőzetik. Minden ezüst és arany, mely az alsó-magyarországi bányákból és a más bányákból az ónnal vagy kénesővel való választásra Besztercére hozatott rézércekből is kijő, Körmöcbányán verettetik pénzzé. A pénzverésre előbb rudak verettetnek, ezekből pedig két acélcylindrusok között, melyeket víznek vagy lónak erejétől egy nagy kerék tészen forgásba, a rudak a veretendő pénz laposságára vonatbak hosszan. Ezen lapításon keresztülfestvén úgy vitettetik azután az ezüst a pénzzé való verésre, holott is a pénz elsőben a maga nagyságában verettetik ki, azután a szoros mértékre vétetik, és ha annál többet nyom, addig részeltetik belőle, míg azt megüti; ha pedig kevesebbet nyom, újra olvasztatik. A mértékét megütő pénzre végtére többszöri próbálások után egy sebes és nagy erejű sajtó által az acélba metszett forma alolról és felyűről egyszersmind réányomattatik. Az itt veretett aranypénzek K. B. betűkkel jegyesek. Körmöcről Selmecre indultunk. Útban esett úgynevezett GLASSHÜTTENi meleg feredő SKLENO nevű falu határán. A meleg források egy hegyecskének tövében erednek, és három különböző feredőkbe vitettetnek, melyek a nemesi, közönséges és szegényferedőknek hívattatnak. A víznek büdösköves szaga van, és ámbár sem melegsége, sem tisztasága nem változik, mégis egy bizonyos kőnemnek részecskéivel terhes, melyek mind a csőkben, mind a feredőkben lévő padokban megülnek, és azokat egy kőhártyával behúzzák; az a kőhártya pedig darázskőnek lenni esmértetik. Azon dombnak oldalában, amelyből a források erednek, egy hasonló darázskőből formált, természetes lyuk vagy üreg vagyon, melyet