Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Visszatekintés - Régi leírások magyarországi bányavidékekről - 1. Gróf Teleki Domokos az alsó- és felső-magyarországi bányavárosokról (1796)

izzadólyuknak neveznek. Ez is egy feredő, mert egy fél ember magasságnyira mind az oldalról, mind felyüről víz szivárog bé, mely a lyuknak fenekén megrekesztetik; a köbe padok vágynak bevágva, melyeken mintegy húsz feredő ember ülhet. A lyukban pedig mind a víznek melegsége, mind a víztől hevített kő miatt oly nagy a hévség, hogy a legerősebb ember is egy fertályóránál tovább ki nem állhatja; mindazáltal gőzöt vagy füstöt az ember benne semmiképpen nem érez. Vízkórság és tagbéli betegségek ellen ezek a feredők igen hasznosoknak tartanak. Azon hegyecskének a tetején, melynek tövében az említett források erednek, egy templom van építve a mellette lévő cinteremmel együtt; a cinteremnek földje pedig oly meleg, hogy ide temettetett testek egy fél esztendő alatt elrothadván porrá lesznek. SELMEC a sklenói feredőhez két órára esik. Fekszik ez a város egy kősziklás hegyektől körülvétetett völgyben, mely magosán felfelé vonulván, a házak messzünen egymásra láttatnak építve lenni. Ezen alkalmatlan fekvés miatt a városban mind a szekerén, mind a gyalog való járás nehéz és nemigen kellemetes, télbe kivált nincs bajnélkül; és ámbár minden városnak kivánni lehet, hogy utcái kövezettek legyenek, Selmecbányán éppen a kövezet nehezíti leginkább a járást. A városnak némely részei egymástól elszakadoznak, úgyhogy a Windshacht és a Schittersberg nevü utcák ezerlépésnyire, a Hodritz nevű utca pedig egy mérföldnyire esnek a város fő részétől. Különben a város, melynek belsője hajdan kerítve volt és két várkastélyokkal is bírt (ezeknek düledékei most is fennállanak), némely utcáiban és egy tágas piacán nem kevés nagy épületeket és csinos házakot szemléltet. A több k. bányavárosok közt pedig Selmec a legnagyobb és legnépesebb: mintegy tizenkétezerre vettethetik lakosainak száma, kik nemzetségekre nézve németek és kevesebb részint tótok, vallásokra nézve pedig nagyobbára evangélikusok és kevesebben katolikusok. Bányáinak gazdagságára és számára nézve is több bányavárosokat felyülhaladja. A tudós Delius, aki a selmeci bányászakadémiának professzora volt, és a bányászatról egy nagy munkát is írt, a maga felvetése szerént úgy találta, hogy 1740-től fogva 1773-ig a selmeci bányák hetven-