Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)

Tanulmányok - Hála József - Landgraf Ildikó: A háromszáz özvegyasszony tánca. Egy bányászmondánk néhány történeti, irodalomtörténeti és folklorisztikai vonatkozása

's mind tsak leszakadt a' Bánya, és mind a' 360 Bányászt oda nyomta és oda ölte. A' Bányász Úrnak neve volt: Koncz Káplár. A' mellyet látván a' Bányász Úr, mindjárt haza jött, és senkinek nem szóllván, nagy gazdag Vatsorát készíttetett, és a' Bányászoknak Feleségeket, és apró gyermeketskéiket, maga házához hivatta és le telepitette; és midőn már ennének és vigan laknának, kezde egyszer a' Bányász Úr szomorkodni és Vendégire mutatni illyen szóval: Soha bizony ennyi Özvegy Asszonyt együtt és egyszersmind nem láttam. De az Asszonyok arra vélik vala, hogy azért mondaná azt a' Bányász Úr, hogy az ő Urok a Bányábann volnának, és ott vélek együtt nem volnának, és újonnan mulatni kezdenek. - Egy kevés idő múlva, ismét kezde a' Bányász Úr sírni és bánkódni, és viszont az előtti szókat iterálni: hogy soha annyi Özvegy Aszszonyt eggyütt, egyszersmind nem látott volna. Ekkor a' Bányásznék kezdek újabbann a' Bányász Urat kérdezni, hogy ugyan mondaná meg, miről mondaná őket Özvegyeknek, és igy tovább őket függőben nem hagyván megjelenté nékiek, hogy Urokat a' Bánya, mind egyig oda ölte volna. És igy minden örömök, vigasságok félbe szakadván, sirván és jajgatván oszolnak el a' Bányász Úr házától. - Ez volt egyik és nagyobb oka a Bányák elveszésének, és félbenn szakadásának. Ezt a' Bányát mondják lenni a' Kánya nevű Hegybenn. Azután is hozzá kezdett volt egy Kassai Úr, és sok hasznát is vette, de az is el hólt vala, és igy félbenn maradt mind az ólta.

91 3. Még a Rákóczi apjával történt, mikor Bányán járt, hogy egy bányagróf nagy vendégséget rendezett a tiszteletire. Háromszáz asszonyt meg lányt vitt oda. Az öreg Rákóczi is meg a legényei is ettek-ittak, mulattak reggelig. Már jó kapatosak vótak. A rezesek működtek, mindenki táncolt. Senki se vette észre, hogy a bányagrófhoz egy küldönc érkezett. A nagy múlatás közben egyszer csak a bányagróf elkiáltja magát, hogy ácsi, mert azt mondja, hogy ü még sose hallott olyat, amilyet most lát, hogy háromszáz özvegy egyszerre táncoljon. Egyszerre megállt mindenkibe az ütő, lett nagy sírás-rívás, jajveszékelés, ordítás, mert az asszonyok rögtön tudták, hogy bányaszerencsétlenség vót, oszt a bányászok mind odavesztek. 91 Szakáll S. - Weiszburg T. 1994:17-19 (Telkibánya).