Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)

Tanulmányok - Hála József - Landgraf Ildikó: A háromszáz özvegyasszony tánca. Egy bányászmondánk néhány történeti, irodalomtörténeti és folklorisztikai vonatkozása

A fejedelem nagyon dühös lett, amiért a bányabáró ütet meg merte ál­lítani a táncba, de amikor rájött, hogy mirül van szó, akkor a bányabárót ott nyomban vasra verette, amiért olyan vakmerő vót, hogy nem átallotta még a fejedelemnek is parancsolni. A legényei közül meg kiválasztott há­romszázat, és megparancsolta nekik, hogy az özvegyeket vegyék el fele­ségül, ü meg tovább mulatott, mert azt mondja, most már lakodalom van, oszt a lakodalomba mulatni kell. Azt mondják így vót, de az asszonyok még sokáig sírtak, mert nem vótak ahhoz hozzászokva, hogy parancsszóra legyenek boldogok. 92 4. A Vörösvízi bányában a munkások minden szombati nap saját maguk­nak dolgoztak. Azt az aranyat, amit szombaton kibányásztak, nekik adta a bányász. Volt a bányásznak két lánya. Egyszer muzsikáltatott a bányász és a lányok, meg a munkások feleségei táncoltak. Ebédet, vagy vacsorát akartak vinni a munkásoknak a bányába. Egyszer csak a bányász azt mondta: sok özvegyasszony táncol itten. Később tudták meg, hogy a bánya leszállt, a munkások mind meghal­tak. Azóta nincsen ott semmi. 93 5. A bányaszerencsétlenségekből csak egynek emléke maradt fenn, a Csepeus-bányáé. A bányát Csepeus nevű német dolgoztatta éjjel-nappal, csak vasárnap nem. A munkások egy szombat este azonban gazdag ortot találtak s a munkát nem hagyták abba, hanem folytatták vasárnap is. Va­sárnap a bánya, nyilván az isten büntetéséből, beomlott és az emberek mind belehaltak. Ekkor a gazda, ki a bánya beomlásából támadt füstöt lát­ta s a bajt elsőnek tudta meg, a meghalt bányászok feleségeinek lakomát adott s ennek végén ilyen pohárköszöntőt mondott: „Hip, hop, huszonhá­rom özvegyasszony, enyém bánya Csepeus vége." Ekkor tudta meg a 23 asszony, hogy özvegy lett. 94 Landgraf I. 1998:93 (Nagybánya-Veresvíz). Bakó F. 1951 (Nyíri). Jankó J. 1893a:140; 1893b:190 (Torockó).

Next

/
Thumbnails
Contents