Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)

Tanulmányok - Hála József - Landgraf Ildikó: A háromszáz özvegyasszony tánca. Egy bányászmondánk néhány történeti, irodalomtörténeti és folklorisztikai vonatkozása

A régi telkibányai kézirat szerint háromszázhatvan, Tompánál háromszáz (mint Nagybányán) bányász halt meg a szerencsétlenségben. A szombaton „saját kézre" dolgozás említése szerepel a Bakó Ferenc által gyűjtött nyíri változatban is,

77 a közelmúltig fennmaradt hagyomány szerint ez a hetedik napon történt.

78 Hasonló szokás más bányavidékeken is élt és valószínű, „hogy nem is bért pótolt a szombati kereset, hanem ez afféle »premium« volt a régi bányász számára".

79 E motívum tehát eredhetett a helyi hagyományból, de az sem kizárt, hogy Tompa máshonnan adaptálta művébe. A haragra gerjedő bányaszellem motívumát vehette a telkibányai folklórból, de egyéb helyről is, hiszen alakja, és a vele kapcsolatos hiedelmek, mondák abban az időben széles körben ismertek voltak.

80 A Veres-patak {Vörös-víz, Vörösvíz-patak, Veresvízi-patak) telkibányai víznév, azonban másutt is előfordul. E folyó-, illetve pataknevet már középkori okleveleinkben feljegyezték

81 és bányavidékeinken, például Körmöcbányán*

2 és Nagybányán™ is így nevezték el az ásványi anyagokkal megfestett vizeket, "minden bányavidéknek megvan a maga »Veres-vize«, vagy »Verespatak«-ja, melynek okkerlerakódása izgatja a bányászképzeletet".

84 Nagybányán például a monda szerint az egykor lekaszabolt tatárok, illetve a bányában szerencsétlenség következtében meghalt leány vérétől lett vörös.

85 Tompa „népregéjében" az elhunyt bányászok vére színezte vörösre. Ezt vehette a helyi hagyományból, de máshonnan is, hiszen ez a motívum általánosan ismert, más, például újbányái és körmöcbányai mondákban is előfordul.

86 7 Bakó F. 1951. 8 Rapcsányi L. 1975:33 (Bodó Sándor közlése). 9 ScherfE. 1961:66. 0 Tompa más műveiben is jelen vannak ilyen, illetve hasonló természetfeletti lények. Föld alatt élő „kincsszellem" szerepel Borova hora (Tompa M. 1852; további közlései pl.: 1858; 1904a) című alkotásában és „gnómokról" (szintén fold alatt élő „kicsiny, arasznyi teremtésekről") pedig A sztraczenai sziklakapuban (Tompa M. 1904b) olvashatunk. 1 Jemey J. 1854:157-158; Ortvay T. 1882:176, 407. 2 Versényi Gy. 1880:68; Borovszkv S. é. n.b:86. 3 RáczM. 1904:181. 4 ScherfE. 1951:8. 5 Landgraf I. 1998:238. 16 Bél, M. 1742:221-222; Pesty F. 1865:332; Versényi Gy. 1880:343; Gayer, B. 1982:829.