Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)

Dokumentum - Iratok a rudabányai nagyüzemi vasércbányászat történetéhez. Sajtó alá rendezte: Hadobás Sándor

A szóban forgó szerződéstervezetet, valamint a róla készült, Pech Antal által említett diósgyőr-vasgyári jelentést nem tudtuk közölni, mert egyelőre nem állnak rendelkezésünkre. Tartalmukra azonban következtetni lehet a fenti dokumentumból. A bérbeadás 1878-ban — nem utolsósorban az elutasító szakvélemények hatására — még meghiúsult, két évvel később viszont már sikerült a gróf Andrásssy Manó nevével fémjelzett vállalkozói csoportnak a Borsodi Bányatásulat égisze alatt megszerezni a Felsőtelekes és Rudabánya közötti vasérclelőhely kiaknázásának a jogát. (Ez úgy vált lehetővé, hogy a bánya a rhónici kir. vasgyári hivatal kezelésébe került, ami által a diósgyőriek érdekeltsége megszűnt, és így elhárultak az akadályok a bérbeadás elől.) A Kincstár számára előnytelennek tűnő ügyletet a korabeli szakmai közvélemény értetlenül fogadta. Valószínűleg a szerződés bírálóinak megnyugtatását szolgálta a Bányászati és Kohászati Lapok 1881. évi 8. számának 63. oldalán B. szignóval megjelent, itt következő nyilatkozat: „A telekesi és rudobányai kincstári vasérczbányák bérbeadásáról keringő hireket a bányászati ügyek iránt érdeklődő közönség bizonyos megütközéssel fogadta, lehetetlennek tartván azt, hogy a kormány most, midőn vasgyáraink adminisztrációja körül korszerű reformok[at] léptetett életbe, a felsőmagyarországi kincstári olvasztók érczszükségletének fedezésére kiválóan hivatott érczbányáit kézből adja. Őszintén megvalljuk, hogy azon hir első hallatára mi is az intéző köröket a helyzet föl nem ismerésével vádoltuk; miután azonban alkalmunk volt a kérdéses bányák tárgyában kötött egyezményt behatóan áttanulmányozni, nyíltan kijelenthetjük, hogy ezen egyezmény a legkisebb hátránynyal sincs sem a kincstári vasgyárakra, sem pedig Felső-Magyarország vasiparára nézve. Ezen állításunk indokolt voltáról meg fog győződni minden t. olvasó is, ha az egyezmény következő pontozataival megismertetjük. A borsodi bányatársulat - melynek tagja a Rothschild-féle wittkowitzi gyár, Guttmann testvérek és gróf Andrássy Manó - engedményt nyer arra nézve, hogy a kincstár tulajdonában lévő telekesi és rudobányai vasérczbányákban saját költségén 12 éven át vasérczet termeljen. Köteles ellenben: 1. keskeny vágányu, gőzmozdonnyal való szállításra berendezett vasúttal saját költségén összekötni a bányákat a m. államvasút vadnai állomásával; 2. a kincstári vasgyáraknak évenként 35.000 tonna vasérczet 1 frt 30 krnyi árban tonnakint és a vasúti kocsikba rakva átengedni;