Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)

Dokumentum - Iratok a rudabányai nagyüzemi vasércbányászat történetéhez. Sajtó alá rendezte: Hadobás Sándor

3. ezen 35.000 tonna erezet a vadnai állomásra 1 frtnyi ár mellett szállítani és a fővonal waggonjaiba rakni; 4. minden tonna saját szükségletére termelt vasércz után 50 krnyit fizetni vételár fejében, mely összeg minimuma évenként 10.000 frttal lett megállapítva; 5. az ezen érczekből termelt nyers vasat Magyarország területén kívül értékesíteni. A röviden vázolt egyezményből eszerint kivehető, hogy a) az országnak eddig parlagon hevert, fel nem tárt és hozzáférhetetlen érczkincse értékesítést nyer, s a vasút és egyéb befektetések által a nemzet vagyona szaporittatik; b) a vasérczszállitások által a m. állam- és a kassa-oderbergi vasút tetemes uj szállítmányt nyer, és c) hogy ezen vasércz Magyarország vasiparában káros versenyt eléidézni nem fog." 2. A Borsodi Bányatársulat alapító-okirata Az előzőekben már említett Borsodi Bányatársulat az addig lényegében hasznosítatlan rudabányai vasérctelep külszíni nagyüzemi módszerekkel történő kiaknázására jött létre 1880-ban. Eltekintve attól, hogy a Kincstárral kötött bérleti szerződés körül milyen heves viták folytak akkoriban (talán nem is minden ok nélkül), a vállalkozást utólag, történelmi rálátással rendkívül sikeresének ítélhetjük meg, hiszen több mint 100 esztendeig (pontosan 1985. december 31-ig) fennált és folyamatosan működött a vasércbánya. A tulajdonosok időközben változtak: 1928-tól a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. lett az üzem gazdája, 1946 végén pedig államosították. A 40-es és 50-es évek fordulóján intenzív földtani kutatások folytak a térségben. A feltárt pátvasérc-készletek hasznosítására 1952 és 1962 között ércdúsító művet építettek. A hatalmas létesítményt a bányával egy időben szintén bezárták. 1987 óta az Alsótelekes határában folyó gipsztermelés a többezer éves bányászati hagyományok életben tartója Rudabánya környékén. A Borsodi Bányatársulat alapító okiratára, amely eredetileg német nyelven keletkezett, sokan hivatkoztak már, azonban sem ezt, sem magyar fordítását mindeddig nem közölték teljes egészében. A mulasztást e helyen pótoljuk.