Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Majoros György: Uránkutatási munkák története és néhány eredménye a Balaton-felvidéken

földfémek is dúsulnak. Ritkaföldfém összeg a magasabb uránkoncentrációjú mintákban 0,056% körüli, de 0,35%-ot is eléri. Az anomália hordozója limonittartalmú agyagos homokos képződmény, amelynek agyagossága, limonittartalma változó. A limonittartalom az urántartalommal szoros összefüggésben van: a vas-hidroxid adszorbciósan rögzítette az uránt. Az anomális uránkoncentrációjú réteg jellegzetes geomorfológiai viszonyok között képződött. A permi homokkőből vagy a fillitből álló hegyvonulat előterében az alaphegység medenceszerű alakulatában olyan törmelékszállítási, üledékképződési, hidrogeológiai, geokémiai viszonyok voltak, amelyek során a medencébe urán szállítódhatott, és feldúsulva kiválhatott. A permi homokkő, vagy flIlit alaphegység mállása során részben törmelékanyaggal együtt, részben a helyben maradt törmelékből oldatok segítségével, valamint a permi repedéseket átjáró oldatok útján került az urán a medencékbe. E medencék peremi részein mindenütt limonitosodás figyelhető meg, ami a belseje felé haladva fokozatosan elmarad. A mintegy 20 000 kg fémkészlet igen gyenge, 0,005-0,010%-os koncentrációban van jelen az ércben. Az eddigi kísérletek alapján a kinyerhetőség magas (75-80 °C) hőmérsékleten is csak mintegy 50%-osnak bizonyult. A kitermelés esetén az érces rétegek felett levő értékes szőlőkultúra feltétlenül károsodna vagy elpusztulna. Ezzel szemben kedvező a viszonylag kis mélység, az érctartalmú réteg laza szerkezete, a földalatti perkoláció kivitelezésének műszaki lehetősége, a ritkaföldfém-indikációk ténye, valamint a kedvező megközelítési és szállítási lehetőségek. Mindezek mellett is a jelentés készítőinek akkori véleménye szerint a rendelkezésre álló adatok alapján a terület leművelése nem gazdaságos, és nem javasolható. A keszthelyi tőzegmedence uránföldtani kutatása A hévízi tőzegmedencében észlelt radiometriai anomália kutatása 1956-ban kezdődött, és megközelítően négy szakaszra oszthatóan 1981-ig tartott. A hévízi tőzegmedence környezetétől magasabb sugárzóanyag tartalmát először az 1956. évi légi mérések mutatták ki. A tőzegmedencére kiterjedő nagyobb sugárzási szint 14-18 gamma értékkel emelkedett ki a 4-8 gammás háttérből. Az anomális terület Hévíztől dél felé, Sármellék-Fenékpuszta irányában kiszélesedik, de ugyanakkor intenzitása is csökken. Az anomáliák ellenőrzése K-Ny és É-D irányú, egymástól 1 km-es hálóban telepített szelvényeken történtek terepi gammamérések. A mérések eredményeiről izogamma térkép készült. Az anomáliák átlagszintje 20-30 gamma, maximuma a terület nyugati részén 45 gamma volt. A radiometrikus méréseket kézi fúrásos kutatás követte. Mintegy 40 db sekélyfúrás mélyítésére került sor. A fúrások kőzetanyagában az elemzések maximálisan 220 g/t U-koncentrációt mutattak ki. Erről az 1956-57. évi munkáról jelentés számol be. A területen a radiohidrogeológiai kutatás a Bakony hegységben végzett felvétel keretében belül történt 1957-ben. A kutatások eredményeit Németh László hidrogeológus 1:25 000-es méretarányú radiohidrogeológiai anomália-térképen közölte. Az elemzésre kerülő vízmintákat kutakból és forrásokból gyűjtötték. A radiohidrogeológiai anomália-térképen több lokális anomália különült el. A legmagasabb érték 30^0 x 10~

6 g/l U volt, de egyik minta vízében az U tartalom elérte a 100 x 10"° g/l-t. A radontartalom maximális értékei 120-125 eman körüliek voltak. Mind az urán-, mind a radonanomáliák a tőzegmedence északi és keleti részére voltak jellemzőek. A kutatások eredményei alapján Németh L. a tőzegben az uránfeldúsulást termálvizes tevékenységgel és a tőzeg abszorbens tulajdonságával magyarázta, és további radiohidrogeológiai kutatást nem javasolt. Ezekkel a munkákkal befejeződött az első szakasz a tőzegmedence kutatásának, és 1964-ig nem is történt itt semmilyen munkavégzés. Az ellentmondásos radiometrikus és elemzési eredmények tisztázása végett újra elővették a témát 1963-64-ben. Ekkor maga a kutatási terület a Hévíz-Keszthely-i országúttól délre, a Gyöngyöspataktól nyugatra, mintegy 2 km

2 nagyságú területre korlátozódott. A terület 50 m-es K-Ny-i irányú profilháló mentén radiometrikusán felmérték, majd kézi fúrásokkal megkutatták. Lényegében még ehhez a kutatási szakaszhoz sorolható az 1965. évi légi gamma-spektrometriai felvétel által produkált újabb anomália-térkép vizsgálata. Az 1965. évi légi gamma-spektrometriai felvétel semmi meglepetést nem okozott. Azon kívül, hogy a medence gamma radiométeres képe szinte azonos a korábbi felvételével - arról is meggyőzött,