Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Majoros György: Uránkutatási munkák története és néhány eredménye a Balaton-felvidéken

hogy az egész medence határozottan urános karakterű. A második légi mérés nyomán nem is került sor újabb terepi vizsgálatra. A korszerűbb módszerek és műszerek bevezetésével vetődött fel a tőzegmedence egységes újra felmérése 1974-ben. A munka 1974-75 folyamán tartott, amikor is 1:5000 méretarányú radiometriai felmérésre, mintázásra, geoelektromos mérésekre, sekélyfúrások mélyítésére került sor. Erről a kutatásról jelentések számolnak be. Végeredményben ehhez a kutatási szakaszhoz sorolható a Keszthelyi-hegység uránföldtani bejárása 1979 során. E bejárásnak és radiometriai méréseknek célja az volt, hogy vizsgálja a tőzegmedencében felhalmozódó urán esetleges forrását. A terepbejárás során mintegy 250 km" terület áttekintő vizsgálatára, egyes feltárások radiometriai mérésére került sor 1979. májusától októberig. A tőzegmedence kutatásának negyedik szakaszaként fogható fel az 1981. évi, a legkorszerűbb radiometriai módszernek minősíthető nyomdetektoros felvétel. Ekkor a medence E-i részén szelvényhálón, területi radiometriai felvételre került sor. Összefoglalás A tőzegmedence radiometriai vizsgálata egyértelműen igazolta, hogy a radiometriai anomáliák a tőzeghez kötődnek. A nagyobb anomáliák a tőzegmedence kiékelődő E-i részén, annak is inkább a peremi zónáiban csoportosulnak. A fúrásos kutatás azt is feltárta, hogy a nagyobb anomáliák a felszínhez közel, a vízszintingadozás övében alakultak ki. A radiometriai anomáliák egyértelműen urános karakterűek, egyes területeken igen jelentős, Ra irányába eltolódott egyensúllyal. A tőzegben néhány g/t háttér mellett az anomáliák 5-280 g/t U-koncentrációt mutattak a fúrásokból származó minták alapján. A tőzeg vizeiben több ponton 30-40, max. 100 x 10~

6 g/l oldott U-anomáliát lehetett kimutatni, néhányszor 10-6 g/l háttér mellett Igen valószínű, hogy az urán a hévízi forrásból és a medence egyéb helyein feltörő hévízből származik, és geokémiailag is jól értelmezhető módon a tőzeg e vizekből adszorbeálja. Ezt a feltételezést a hévízi tóforrás vízének összetétele is alátámasztja, továbbá az a tény, hogy a környék többi tőzegmedencéjében a hasonló földtani-hidrogeológiai környezet ellenére sincs U-felhalmozódás, csak a hévízi medencében. A hévízi-keszthelyi tőzegmedence U-feldúsulása egy földtani-hidrogeológiai különlegesség, aminek részletes uránföldtani, izotópgeokémiai vizsgálatával nagymértékben hozzá lehetne járulni a nagy értékű hévízi termálvíz kialakulásának, utánpótlódásának vizsgálatához - mint ahogyan ezt már többszörjavasoltuk. A cserszegtomaji festékföld U-anomáliája A tőzegmedence kutatásához kapcsolódó, illetve annak során megismert radiometriai-földtani érdekességnek kell tekintenünk a Cserszegtomaj község közelében régóta fejtett festékföldelőforduláshoz kapcsolódó anomáliát. A hévízi tőzegmedence radioaktivitását vizsgáló első geológiai terepbejárás során 1957-ben fedezték fel a festékföld-töbrök falán lévő vasas ásványos bekérgezés radioaktivitását (Halász Árpád geológustechnikus). A későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy a kaolinos agyag és a triász dolomit határán lévő, néhányszor 10 cm-es vasas kéreg, döntően gibbsitből áll (Bárdossy Gy., 1959), és az urános geológusok megállapították, hogy ez tartalmaz 20-50g/t körüli U-koncentrációt. A ma Cserszegtomaji Kaolin Formációnak nevezett képződményhez kapcsolódó U-anomáliával több jelentés is érintőlegesen foglalkozik. A vizsgálatok fő célja leginkább az volt: lehetséges e tőzegben felhalmozott U-forrásának tekinteni? Erre a válasz minden vizsgálat esetében negatív volt. Érdekességként meg kell említenünk, hogy a Dunántúli-középhegység ÉNy-i elvégződésénél, Csővár környékén a cserszegtomajihoz teljesen hasonló földtani megjelenésű kaolinos agyag (festékföld) kitöltésű töbrök bekérgezett dolomit falain, ugyancsak gibbsithez kapcsolódó magasabb U-tartalmat mutattunk ki az 1965. évi légi mérések anomáliáinak vizsgálata során.