Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Majoros György: Uránkutatási munkák története és néhány eredménye a Balaton-felvidéken

Az Ajkai-szénmedence uránföldtani kutatása Az Ajkai-szénmedence kőzeteinek fokozottabb radioaktivitását 1950-5l-ben végzett vizsgálataik alapján Földvári Aladár és Szalay Sándor professzorok ismerték fel. Egy szovjet expedíció 1953-ban végzett tájékozódó kutatása után a Pécsi Uránércbánya Vállalat 1956-ban kezdte meg a részletesebb kutatási munkákat, de még mindig revíziós jelleggel, tehát kutatólétesítmények nélkül, csak a szénbányászat feltáró vágataiban. A kutatás célja az aktivitás telepek szerinti és horizontális eloszlásának megismerése volt, továbbá az, hogy milyen radioaktív komponenstől származik az anomális aktivitás, és van-e ipari mértékű és méretű uránkoncentrálódás. E cél érdekében a medence fő feltáró vágataiban sugárzásméréseket és mintagyűjtéseket végeztek. Az 1956-57. évi eredmények alapján 1959-60-ban tovább folytatódtak a kutatási munkák, amelyek az egész medencére nézve tájékozódó jellegűek voltak, de a felsőcsingeri Kossuth akna VI. telepében már részletes kutatássá fejlődtek. A kutatás célja e szerint nagy mennyiségű technológiai minta begyűjtése, továbbá az ércesedés genetikájának, teleptanának, az érctestek nagyságának, az uráneloszlás törvényszerűségének tanulmányozása, valamint a ritkaföldfémek feldúsulási lehetőségeinek vizsgálata volt. E célok elérésére kutatólétesítményeket, bányafúrásokat, kutatóvágatokat is telepítettek, megfelelő technológiai és egyéb mintákat gyűjtöttek. A mintákon széleskörű technológiai kísérleteket, valamint sokoldalú elemzési vizsgálatokat végeztek. A fenti munkák alapján megállapítható volt az uránnak a szenes összleten belüli előfordulási jellege, a szenek tényleges urántartalma, egyes lencsék készlete, technológiai problémák a bányászat által feltárt területeken. Megfelelő földtani alapok hiányában nem lehetett szó azonban az uránfelhalmozódás általános földtani-geokémiai, metallogenetikai viszonyainak vizsgálatáról, ami alapján az egész szénmedence perspektívája tisztázható. A fenti szempontok és az időközben történt nagyarányú fúrási munkák az ajkai medencében és a szomszédos halimbai területen, újabb bányafeltárások, ezen keresztül egyre bővülő földtaniradiometriai adataink indokolttá tették a szénmedence újbóli uránföldtani kutatását, amit a vállalat 1965-ben ismételten elrendelt. Ennek az újabb kutatási munkának a fő feladata az volt, hogy a régebbi kutatási munkák adatai alapján, valamint az újabb szén- és bauxitkutatás, ill. termelés földtaniradiometriai adatainak és lehetőségeinek felhasználásával, az egész Ajka-Halimbai szénmedence uránföldtani metallogenetikai viszonyainak uránföldtani perspektívája tisztázható legyen. A kutatási munkákat a III. és V. kutatócsoport együttesen végezte. A kutatás módszere lényegében hasonló volt az előző szakaszok munkáival. 1956-67 között - tehát az előző kutatási időszakokat is beleértve - az ajkai bányákban az alábbi munkákat végezték Gerzson István összeállítása szerint (II. táblázat). II. táblázat: Munkák az ajkai bányákban. Vágat gamma-mérés földtani leírással 70 km Mintavétel 1750 db Technológiai minta 9 db Nagy technológiai minta 1 db Kézi bányafúrás VSZ 1207fm Radón-mérés - bányalevegő 30 db Vízmintázás - bányavíz 10 db A kutatási munkák kezdetén az Ajka-Halimbai szénmedence általános földtani viszonyairól a prognosztikus kutatócsoport (I. csoport) készített összeállítást. A szénmedencének és környékének radiohidrogeológiai felvételét a VI. sz. kutatócsoport készítette el. A technológiai kísérleteket a Kísérleti Kutatási és Automatizálási Üzem végezte. Ugyancsak az üzem Ásvány-Kőzettani Laboratóriumában készültek az urántartalmú kőszénminták kőszénfóldtani vizsgálatai. A Kossuth aknai blokk készletszámítását a vállalat Geológiai Osztálya készítette. Az Aj-