Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Majoros György: Uránkutatási munkák története és néhány eredménye a Balaton-felvidéken
kai-Halimbai szénmedence 1965-1967 között történt uránföldtani kutatásáról a zárójelentés 1967-ben készült. Ezzel az itteni kutatási munkák befejeződtek. A több szakaszban végzett kutatási munkák alapján megállapíthatjuk, hogy az Ajka-Halimbai medence szenes összletében számos anomálisan magas radioaktív intenzitásérték fordult elő. Az anomáliák minden esetben szénhez vagy szenes képződményekhez kapcsolódnak, ezen belül az alsó telepcsoport, különösképpen a szénbányászat telepbeosztása szerinti VI. telep tűnik ki magas aktivitással. A részletesebb vizsgálatok alapján megállapítható volt, hogy a legmagasabb uránkoncentráció általában a VI. telep alsó szintjében található. Mind a vágatmérések, mind a fúrások alapján gyakran észleltünk a III. telepben aktivitásemelkedést, de ez rendszerint nem éri el a VI. telepi anomáliák értékét. A magasabb U-koncentráció csaknem minden esetben magas kalóriaértékű (4000-5000 kai), és kis hamutartalmú (10-20%) szénben mutatkozik, melynek telepen belüli kiterjedése azonos kőszénminőség mellett is nagyon változatos. Az egész szénmedencéből gyűjtött minták átlagos U-tartalma 40 g/t. A VI. telepben volt a legmagasabb U-tartalom, itt az anomáliákból gyűjtött minták közül nem egy a 0,1%-ot is meghaladta. Az uránfeldús ulások kialakulásának földtani-geokémiai feltételei, lokalizációs törvényszerűségei A szenes összletben lévő uránfeldúsulás elrendeződése a következő törvényszerűségeket mutatja. A szénmintákban gyakran határozott réteges-sávos megjelenéssel a heterogénebb felépítésű duritsávokhoz, fuzitcsomókhoz kötődik, sávnélküli szénféleségekhez egyenletesen szórt elrendezésű. Egy szénrétegen belül általában a réteg alsó részén, lencsés kifejlődésben mutatkozik. Az egész szenes összlet vonatkozásában leginkább a legalsó VI. és V. telepben mutatkozik a legnagyobb anomália és fölfelé az összlet csökkenő tendenciájú urántartalmat mutat. A szénképződés idejének egykori medenceszegélyét, a lápterület elhelyezkedését feltüntető ősföldrajzi vázlatra szerkesztett anomália-térképből kitűnik, hogy a szenes összlet nagyobb urántartalmat az egykori partszegélyek, de különösen a tagoltabb morfológiájú D-i partvonal mentén mutat. A legnagyobb anomáliák a bauxit- és kavics-felhalmozódásokkal jól kimutatható egykori völgyek, öblök környékén találhatók, amik egyúttal a szárazföldről jövő legnagyobb vízmennyiségeknek az egykori lápmedencébe történő beérkezési helyeit is jelenítik. A fenti eloszlási törvényszerűségek nagymértékű hasonlósága a jelenkori tőzegmedencékben tapasztalható uránfeldúsulások jellegével, valamint a szénanyagban az egyes szénkőzettani elegyekhez kapcsolódó, gyakran réteges, máskor homogén uráneloszlás arra utal, hogy a szénmedencében mutatkozó urán-felhalmozódás a szénképződéssel egyidejű kialakulás. A feltehetően urán-hidrokarbonát komplex formájában szállítódó urán megkötésében a nagyrészt tőzeges állapotú növényi szerves anyag adszerbáló-redukáló hatása játszotta a fő szerepet. A felső-kréta szenes összlet egyéb elterjedési területeinek (Sümeg, Csehbánya, Homokbödöge) összehasonlító vizsgálatából kitűnt, hogy anomális urántartalom csak Ajka, Halimba, ill. Csabpuszta környékén mutatkozik, vagyis azokon a helyeken, ahol a szenes összlet feküjében bauxitfelhalmozódások találhatók. A kristályos alaphegységből származó bauxit önmagában is jelentős urántartalmú (20-70 g/t), és megjelenése a rétegsorban arra mutat, hogy ezek a területek a felső-kréta folyamán, a bauxiton keresztül közvetett összeköttetésben álltak az általában magas urántartalmú kristályos alaphegységgel, ahonnan végeredményben urántartalmuk származik. Meg kell jegyeznünk, hogy a kréta szenekben mutatkozó uránfeldúsulás általános földtani, ősföldrajzi, geokémiai körülményei nagymértékben hasonlóak a Dunántúli-középhegység eocén kőszeneiben tapasztalt urándúsuláshoz. Az urántartalmú szenek és salakok fémtartalmának kinyerésére irányuló kísérletek A MÉV Kísérleti Kutatási és Automatizálási Üzeme által végzett kísérletek eredményeinek rövid ismertetése a technológus szakemberek jelentése alapján: Az ajkai szénmedence aktív szeneinek ásvány-kőzettani vizsgálatai alapján megállapíthatjuk, hogy a hamuképző ásványok összetétele az urán feltárása szempontjából igen kedvezőtlen. Egyrészt nagymennyiségű bázikus oxidot (CaO, MgO, Fe 2 0 3 , AI2O3 stb.) tartalmaznak, amelyek kénsavas feltárás esetén savfogyasztók, másrészt pedig igen
