Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Szabó Imre: Az Upponyi- és Bükk hegységi sugárzóanyag-kutatások története
A Bükk környéki kutatások időrendben, területenként és képződmények szerint 1. Upponyi-hegység, Dédestapolcsány, Rágyincs-völgy (ópaleozoikum) Az Upponyi-hegységben a Dédestapolcsány melletti Rágyincs-völgy környékén az első átnézetes, 1955-ben végzett tájékozódó légi gamma-mérések anomáliáit egy műszeres csapat rögzítette (Barabás, 1957). Az elsődleges tájékozódás eredményei alapján ezt az ipari szempontból kiemelkedő sugárzóanyag indikációt 1958-59-ben részletesebb felderítő terepi vizsgálat követte, árkolásokkal és kutató aknázásokkal. Megállapították, hogy a sugárzás-emelkedés anomáliája a jelenleg Tapolcsányi Formáció akkor még karbonnak minősített paláihoz, az ún. Rágyincs-völgyi homokkő tagozathoz kötődik, és a környékén lévő felső-kréta gozau típusú üledék alján, az érintkezési határon, többnyire breccsás törmeléklejtőben található (Lengyel, 1959). Az urános karakterű anomália gyenge urán-koncentrációja nagyobb kutatómunkát akkor nem vonzott maga után. A következő években - revíziós jelleggel kisebb feltárásokkal és néhány, fúrással végzett kutatással befejeződött a terület általános vizsgálata (Elsholtz, 1968). Az ércesedés ásványosodása vizsgálatában a sárga-vörös kötőanyagú törmelék anyagai között fehér, másodlagos ásványosodás mutatkozott, aminek a vizsgálata során kiderült, hogy ezek vas- és alumíniumfoszfátok. A fehér ásvány derivatográfos elemzése kingit (alumínium-foszfát) kimutatását eredményezte, amely a gyenge urános-koncentráció hordozója (Elsholtz et ai, 1974). Az urántartalmú, foszfátos kőzet P 2 0 5-tartalma 15-20% dúsított mintáiba P 2 0 5 - 29,9%, A1 2 0 3 : 29,8%; Fe 2 0 3 : 4,2% (MEV közp. kémiai labor, Szálai J.-né elemzése). Genetikai értelemben további vizsgálatok nem történtek. Az ércesedés újabb szemléletű, kiegészítő genetikai szempontú vizsgálata többször fölmerült, különösen az uránosodás metaszomatikus szulfidércesedésekkel való összefüggésében. Az uránindikációk a számos vulkanogén képződményt létrehozó endogén folyamatokkal kapcsolatban lehetnek a szilur-ordovíciumi képződményekben, ahol a hidrotermás metaszomatózis, FeMn-oxidos indikációk, ércesedések és szulfidos ásványosodások jelentkeznek. Ezek feltehetően kapcsolatban vannak az alsó-devon végén, a középső-devon elején bekövetkezett tenger alatti mélytörés (riftesedés) bazaltos hasadék vulkanizmusával, amit a strázsahegyi formáció és a felső-devon Abodi Mészkő Formáció vulkanogén anyagai is valószínűsítenek. A területen 1978-ban radio-hidrogeológiai vizsgálat is történt (Elsholtz, 1979). 2. Szendröi-hegység, Irota (devon) A légi spektrometriai és mágneses mérések során olyan mágneses anomália jelentkezett, amihez gyenge urános karakterű, radiológiai anomália is kötődött. Az általános uránprognózis szabály szerint az ilyen anomáliák kutatásra érdemesek (Wéber, 1969). A felderített anomálián kisebb terepi kutatás történt, árkolásokkal és néhány fúrással. A mágneses ható a devon palákban pirrhotin-előfordulás feltárásához vezetett (Csáki, 1971). 3. Bükkszentkereszt, vulkanoklasztok (ladini-karni emelet) A Bükkszentkereszt környéki vulkánitok sugárzóanyag-kutatása során a terület radiológiai viszonyairól már az 1955-ben végzett első légi gamma-mérés idején tudomást szereztünk, földi ellenőrzését 1956-ban Barabás A. végezte. Az akkori figyelemre méltó anomáliát a Bükkszentkereszt Bszk-1. számú fúrással a Felsőbagoly-hegyen tárták fel, megállapítva, hogy az anomália a triász savanyú vulkáni tufákba települt kvarcporfirok magas K-tartalmától származik. Az 1967-69 között lezajlott, megismételt légi-spektrometriai mérések ugyancsak jelezték a korábbi anomáliákat, amelyeket Wéber B. azonosított, és gyenge urános karaktere miatt kutatásra érdemesnek tartott (1970). Az újabb részletes terepi radiometriai felmérés 1:5000-es méretben Keresztes L. geofizikus technikus és Kállai K. vezetésével történt. Az egész területről Harsányi L.-né készített izogamma térképet (1974). A mély völ-
