Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Szabó Imre: Az Upponyi- és Bükk hegységi sugárzóanyag-kutatások története
gyekben közvetlenül lehetett a feltárt képződményeken méréseket végezni. Ennek során megkülönböztették a diabáz-, a kvarcporfir-tufák és a kvarcporfir vulkánit telérek jellegzetes gamma-intenzitás változásait. Az eredményeket menet közben értékelték, közvetlen uránércesedésre utaló anomáliák felfedezése nélkül. A mély völgyek egyikében azonban, a Hősök-forrása völgye elején, az egyik kikapcsolatlan műszer nagyobb kőzetrög mellé támasztva, addig még nem tapasztalt erősségű aktivitást jelzett. Az aktív kőzetdarab eredeti lelőhelyét a völgy keleti, ill. jobb oldalában találták meg Csáki F. vezetésével, addig soha nem alkalmazott nagyfeltárással (2. ábra). A telepszerű, aktív anyag további nyomozása kis fúrásokkal; árkolásokkal, sekélyaknák és abból nyitott oldalirányú tárókkal történt (3. ábra). Kiderült mindezekből, hogy a mangánoxidos, foszfatitos urántartalmú kőzetanyag az erősen átváltozott kvarcporfir tufában szeszélyes eloszlású és változó vastagságú kiékelődő lencséket alkot. Az aktív kőzetanyag foszfatitjának P 2 0 5-tartalma általában 15-30% közötti, maximum 35,3%-ot tartalmaz, Si0 2-tartalma 18-59% közötti. Ásványtani vizsgálatok szerint összetételében apatit, hidroxilapatit és kvarc szerepel. A kísérő MnO-tartalom válogatott mintákban 30-35% közötti, maximum 60% is előfordult. 2. ábra: A 40. feltárás a bükkszentkereszti Hősök-forrása völgy keleti oldalában. Az urántartalom 100-400 gr/t, maximálisan 0,08%. Az U és Ra-arány egyensúlyi helyzetet mutatott. A foszfatit kőzetanyagának színképelemzési spektrumában különösen a Pb, a Zn és a ritka földek elemei mutatkoztak magas Be-tartalommal (100-300 g/t). A kémiai elemzés szerint 0,032% Betartalom is előfordult, ami magasnak mondható (Kubovics et al, 1988). A terepi feltárásokkal egyidejűleg megtörtént a terület földtani felvételezése, egyrészt a tágabb környék megismerésére, másrészt a részletes radiometriai felvételek értelmezésére. 1:10 000-es méretarányú térképlapon, fedett és fedetlen földtani térkép és szerkezeti térkép készült (Nyári, 1971). Ennek nyomán és a feltárások, valamint az addig elvégzett kutatómunka felhasználásával tisztázódtak a terület földtani szerkezeti viszonyai és a diabáz összlet részletesebb Etológiai, litosztratigráfiai szelvénye is elkészült. A diabáz és kvarcporfir összlet kőzetváltozatainak megkülönböztetésével, egymáshoz való viszonyával, az addig ismert földtani térképek kőzetválfajainál részletesebb tagolásával, számos helyi részletes megfigyeléssel, különösen a fedőképződmények zónájában. A fedő karbonátok alatt lévő limonitos impregnáció, a vulkanoklasztok felső határán szoros szedimentogén kapcsolattal bíró utó vulkáni jelenségeket jelez. A kvarcporfir telérek egyes részein erős kvarcosodás, kvarcos turmalin-fészkek figyelhetők meg. Genetikailag a felderített ércesedés a savanyú vulkánitokkal kapcsolatban áll. Az egyidejű vulkáni metaszomatikus hatást, a mélytörés breccsásodott zónáiban a hidrotermás oldatok okozták. A mélybeli
