Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Szabóné Drubina Magda: Az eplényi mangánérc-bányászat kutatástörténete
Az 1950-53-as évek között nagy teljesítményt ért el a bánya: évi 29-30 ezer tonnát. Az I. aknát 1954. VI. - 1955. XII. 31. között a Dunántúli Aknamélyítő Vállalat készítette el. Berendezéseinek szerelése 1956. szeptemberre fejeződött be. 1955/56-ban a II. főereszke és a II/A ereszke környékén folyt művelés, a már előzőleg kialakult csapásirányú pásztafejtéssel. 1957-58-ban a +300 - +268 m közötti A, B, C, D szintek telepeit letermelték, és 1959-ben a II. főereszke hosszabbítása történt meg a mélyebb szintek felé. A terület DK-i részén az áthalmozott ércek feltárására indult az V. sz. ereszke kihajtása, majd 1960-6l-ben is folytatódott a munka. A II. főereszkét meghosszabbították és az, a mélyszintek felé haladva (a +235 m szint alatt 22 mre) feltárta a telepet, majd a fedőbe jutott. 1963-ban azonban két ponton harántolták a Géza-vetőt és erős vízbetörést fakasztottak e művelettel. Ez újabb felesleges költséggel terhelte meg a bányát, hiszen évi 660 ezer m vízkiemelést kellett finanszíroznia. Szakvélemények és tervek készültek 1964-65-ben, de a problémát nem tudták megoldani. Tetézte a bajokat, hogy a bánya addigi vezetősége három év alatt kicserélődött. Labudek M. mb. főmérnök 1965-ben nyugállományba vonult, Kisbajcsy F. igazgató 1968-ban lett nyugdíjas. Tenyéri J. üzemmérnök 1965. január 31-ig volt Eplényben, utódját Bodó J. technikust 1967-ben váltotta fel Ederi Imre bányamérnök. A helyzet aggasztó volt. Javítására különféle megszorító intézkedéseket alkalmaztak: • fokozott területi koncentráció • vízszint alatti területek felhagyása • egy műszakra való áttérés • hazafelé és alulról felfelé fejtés alkalmazása • öregműveletekből kinyerhető ércek fejtése. Sajnos ezek az intézkedések is csak néhány évre odázták el a bajokat, melyek 1972-től ismét jelentkeztek. A Ny-i bányamező peremén romló földtani körülmények mutatkoztak. Ekkor (1970) már a minőséggel is volt probléma, az érc nem felelt meg a követelményeknek. Tovább próbálkoztak a területi koncentrációval, acéltámos frontfejtésekkel, a rakodás gépesítésével, létszámcsökkentéssel. Mutatkoztak azonban az addig nem tapasztalt újabb bajok: a nagy, összefüggő területek nyitva tartása hosszabbodott - a korábban bevezetett egyműszakos termelés folytán — és az omlasztás után a fedő pirites márga és agyag, valamint a biztosítás (tárnok) faanyaga újabb veszélyt hozott. A piritbomlás kénsavas anyagot termelt, a bomló, szerves anyagokból és a CO.rból CO gáz képződött. Az ezzel járó hőtermelés melegedést, sőt lassú égést is okozott. A hűtésre alkalmazott erősebb szellőztetés (sok oxigén) még inkább siettette a bomlást. A gázok (CO, C0 2 ) fejlődése a munkavégzést lehetetlenné tette, sok területet gátakkal elzárva fel kellett hagyni. Ennek költségei és a gázveszély elleni védekezés rengeteg (felesleges) kiadással járt. 1974- ben a kohászat Mn-érc igénye csökkent és ez megpecsételte Eplény sorsát. Ez évben már csak 16 672 tonna ércet termeltek. Csak állami támogatással tudták volna folytatni a bányászkodást, de ez már akkor sem volt elnyerhető. Úrkút termelésének szinten tartása Eplény kieső termelésének átvállalásával megoldódott, ám az eplényi bányászkodás végleg megszűnt. 1975- ben, az év végével az eplényi bányaüzemet - sajnos - bezárták. Az Országos Érc- és Ásványbányák igazgatója, dr. Gagyi-Pálffy A. javaslatára, a 15/1969. sz. Nehézipari Minisztérium Központi Földtani Hivatal utasítása alapján az „eplényi bányaüzem elnevezésű mangánércbánya megszüntetését" engedélyezte az akkori nehézipari miniszter, dr. Szekér Gyula. Lezárult a bánya története, pedig csak átszervezésben mennyi fordulatot élt meg! ízelítőül a nehéz évekről egy rövid áttekintés: - 1946. decemberében a bányát államosították; - 1947. júliusától a bánya a Nehézipari központ, majd a Kohóipari Központ felügyelete alá kerül, mint a Rima kohászati üzemének célbányája; - 1949. január 1-től létesült az Ércbányászati Nemzeti Vállalat, a bánya ennek termelő üzeme lett; - 1951. július 1-től Eplényi Mangánércbánya névvel önállósult, kiválva az Ércbányászati N. V.ből; - 1957. január 1-től a Nehézipari Minisztérium Érc- és Ásványbányászati Főosztály a volt a felettes szerv; - 1957. január 1-től az Ércbányászati Feltáró Vállalat üzemévé alakult, majd
