Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Barabás Andor: A hazai uránkutatás és bányageológia története 1947—(1989) -1997

Frigyes végezte. Ez hasznos volt az érctestek részletes kutatásánál, az érchígulás értelmezésénél, de még az érc genetika számára is. A számítógépet valóban igénylő munkák számítástechnikai-programozási részét a NIM-IGÜSZItől rendeltük meg. Ezek eredményeit részben alkalmaztuk, és több szakmai előadás és cikk is beszámolt róluk. A legérdekesebb témák közé tartozott az a kísérlet, hogy az ércesedésre legkedvezőbb körülményeket a fúrásokban a geológiai-geofizikai adatok alapján mutassuk ki, ne csak a konkrét ércadatokkal, így érces fúrás adhatott kedvezőtlen eredményt, viszont meddő fúrás kedvezőt. Ugy gondoltuk, hogy az érces, de kedvezőtlen fúrás körül csak ritkán szétszórtan fordulnak elő az „ércmorfológiai elemek", viszont a meddőnek mért, de kedvező körülményeket mutató fúrás az érctestekben előforduló meddő lyukat találta el. így a készletszámítás még megalapozottabbá vált volna. Ebben a témában a geofizikusok jutottak tovább, a karotázsmérések alapján történő számítást rendszerbe is állították. A geológia is ért el eredményeket, de a téma befejezetlen maradt, egyiknek sem került sor földalatti ellenőrzésére. Az 1959-ben ténylegesen megalakult Ásvány-Kőzettani Laboratórium Vincze János irányításával (1959-1989) jelentős munkát végzett a lelőhelyen. Munkáját jellemezte, hogy nemcsak egyszerű anyagvizsgálati adatszolgáltató volt, hanem a munkájának eredményét a geológiai összefüggések keretében önálló jelentésekben fogalmazta meg. Egyebek között munkájuk eredménye volt az érc ásványtani, formai megjelenési típusainak kimutatása (ércmorfológiai elemek), az ércek redox típusainak meghatározása, a felső „igazi" urán-vanádiumos és az alsó (az ún. tarka rétegekben a Bodai Aleurolit felett) nemipari urán-réz típus megállapítása. Az érces fúrómagokon végzett vizsgálataik alapján a kőzetek és uránásványok redox állapota alapján a kémiai uránkinyerés várható feltételeire adtak előrejelzéseket. Ezt a munkát a bányák bányászati feltárás alatt levő részeiben is végezték, a közelebbi jövő technológiai feltételeinek megismerése érdekében. Vizsgálták a vegyi dúsítás utáni ércmaradékot is ásványtani szempontból a benne levő uránmaradék viselkedésének megismerése érdekében. Részt vettek a kén, urán és ólom izotópok lelőhelyi vizsgálatában is az érckeletkezés idejének és geokémiai viszonyainak megismerése érdekében. Modellezték is a lelőhely ércgenezisét. Fontos része volt munkájuknak a kőzetek mennyiségi ásványos összetételének vizsgálata. Ez már 195455-ben elkezdődött a korábban említett kandidátusi disszertációval. A MAFI 1957-59 táján készített jelentésében is szerepel. A Vállalatnál Fazekas Via és Prantner Erzsébet foglalkozott vele. Legeredményesebb művelője Fazekas Via volt. Ez a módszer nemcsak a perm és alsótriász közetek származására tartalmazott utalást, hanem az összetétel változásai alapján általában azt is meg lehetett mondani, hogy melyik formációból, esetenként azt is, hogy a formáció mely részéről való a csiszolat. A korábban említett első ércgenetikai cikk után Kiss János, Barabás Andor, Vincze János, Virágh Károly, Ballá Zoltán, Dudko Antonyina, Szolnoki János, Fazekas Via különböző folyóiratokban megjelent egyéni vagy társszerzésben megírt cikkei foglalkoztak a mecseki lelőhely érckeletkezésével. Két kandidátusi dolgozat is született ezzel a témával kapcsolatban. Előbb Virágh Károly foglalta össze az addigi ismereteket disszertációjában, amit Moszkvában védett meg. Később Vincze János az érckeletkezés laboratóriumi modellezéséért kapott hazai kandidátusi címet. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy az érckeletkezésben legfontosabb szerepet játszó tényezők a származási hely után a folyóvízi működés, az általa létrehozott eltérő redox viszonyok, a korai diagenetikus infiltráció, majd a kőzettéválás utáni rétegen belüli vándorlás voltak. A lelőhely ásványtanához tartozik, hogy Kiss János innen írta le a produktív összletben jelenlevő, zöld színű, illithez közelálló szerkezetű epigén króm-vanádium csillámot. Sikeres volt a Ny-Mecseki antiklinálist (benne a Jakab-hegyet) felépítő kőzetek korának tisztázása is palynológiai módszerekkel. A Jakab-hegy oldalában feltárt kőzeteket (tehát a Jakabhegyi Homokkövet és a Kővágószőlősi Homokkövet vagy annak csak felső részét) Böckh J. triásznak tartotta. Igaz, akkor az alpi Grődeni Homokkő is triász volt. Ugyanazokat a formációkat Vadász E. a permbe sorolta. A nézetkülönbségek főként a Jakabhegyi Homokkő kora körül csúcsosodtak ki. Az állásfoglalások általában kőzettani és diasztrofikus érveken alapultak. A vitát végül Barabásné Stuhl Ágnes bizonyító erejű palynológiai vizsgálatai döntötték el (10. ábra). Eszerint a rétegsor alsó részén az alsó- és felső-perm egyaránt jelen van. A triász-perm határ a Kővágószőlősi Homokkő felső, ún. lila kavicsos homokkövének aljánál húzódik. A Jakabhegyi Homokkő az antiklinális területén (üledékhézag után) az ún. Főkonglomerátummal kezdődik az alsótriász felső részében. Az alsó- és középső-triász határának kijelölésében is történt változás. Erről a témáról