Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Majoros György: Uránkutatási munkák története és néhány eredménye a Balaton-felvidéken

sok szulfátot, amely a CaO- és MgO-tartalommal együtt - szódás feltárás esetén - szódafogyasztó komponens. Vizsgálataink eredményeiből úgy tűnik, hogy sem az eredeti aknaszénből, sem annak elégetése után nyert hamuból az uránt gazdaságosan kinyerni nem lehet. Kénsavas feltárás esetén a bázikus oxidok igen sok savat fogyasztanak, ezzel egy időben nagy mennyiségű gipsz keletkezik. A savfogyasztás mértékének csökkentése érdekében célszerű a szenet előzetes fizikai dúsításnak alávetni, amelynek eredményeképpen a meddőásványok, tehát a feltáró reagenst fogyasztó komponensek nagy része elkülöníthető. A szenek urántartalmának kinyerése két módon történhet: 1. A szenek közül csak a magasabb urántartalmúakat dolgozni fel, amelyekből a nagy hamutartalmú és savfogyasztású komponensek fizikai dúsítási módszerrel történt eltávolítása után kapott koncentrátumból kénsavas lúgzással nyerni ki az uránt. Ezután a szenet még hasznosítani lehet. 2. Az alacsonyabb urántartalmú szenek - fizikai dúsítása után kapott - koncentrátumát 800-1000 °C hőmérsékleten elégetni, majd a salakból nyerni ki az uránt. A kilúgzás hatásfoka - vizsgálataink szerint - 80-85%. Ha a szorpció hatásfokát 80 %-nak vesszük fel, akkor a feldolgozás során az eredeti szénben lévő urántartalom 50-52 %-a hasznosítható. Vizsgálataink szerint közvetlenül a szénből (fizikai dúsítás koncentrátumából) akkor gazdaságos az urán kinyerése, ha az aknaszén urántartalma eléri, vagy meghaladja a 820 g-ot tonnánként. A dúsított szén elégetése után nyert hamuból akkor érjük el az önköltségi szintet, ha az eredeti aknaszénben az uránkoncentráció eléri vagy meghaladja a 480 g-ot tonnánként. Összegezve a kísérleti eredményeket megállapíthatjuk, hogy az urántartalmú szenekből a fém kinyerhető. A további vizsgálatokat, ill. a témával való foglalkozást mégsem tartjuk célszerűnek, mert olyan egyéb (a feldolgozástól függő és független) ráfordításokat (az U tartalmú szén szelektív jövesztése, csilleminősítő berendezések építése stb.), ill. beruházásokat (fizikai dúsítási és vegyi technológiai berendezések, felszerelések, külön kazán, ill. kazánok a szén elégetéséhez stb.) igényel, amely - az eddigi készletbecslések szerint - nincs arányban az Ajkai-szénmedencében található fém mennyiségével. Ezen okok miatt a további vizsgálatok felfüggesztését javasoljuk. A Zánka-Badacsonytomaj közötti terület pannóniai U-anomáliáinak földtani kutatása Az 1965. évi országos 1:25 000-es méretarányú aeroradiológiai felmérés során a D-i Bakony pannon képződményeihez kapcsolódva Zánkától Badacsonyörsig több anomáliát és magasabb aktivitású területet sikerült kimutatni. Ezek közül legjelentősebb volt Balatonrendes községtől ENy-ra kimutatott U-os anomália. A címben megfogalmazott kutatási program célja elsősorban ennek az anomáliának az értékelése volt, és az eredmények alapján a kutatási munkák kiszélesítése a permi képződményekre és a fillitre települő pannon képződményekre. Az 1965. év végi, 1966. év eleji kutatási munkák eredményei, a felismert lokalizációs törvényszerűségek lehetővé tették, hogy függetlenül az anomáliák jelenlététől olyan földtani körülményeket keressük, amelyek az U felhalmozódásának kedveztek a felső pannóniai során. Több ilyen területet jelöltünk ki Zánkától Badacsonytomajig. A kutatások fő területe Balatonrendes térsége volt, ahol a legnagyobb anomáliák fordultak elő. Ezen kívül kutatások folytak Kővágóörs és Révfülöp között, a Fülöp-hegy Ny-i lejtőjén, továbbá Zánka és Kővágóörs között a permi vonulat E-i oldalán, továbbá Balatonszepezd és Révfülöp között, a permi vonulat D-i oldalán, valamint Ábrahámhegy és Badacsonyörs között, a permi képződményekre települő pannon területeken. Az 1965-ben végzett légi felvételek után még ez év november elején megkezdődtek a terepi munkák és kisebb-nagyobb megszakításokkal 1967 elejéig tartottak. Ezen időszak alatt terepi radiometriai, földtani, bányászati és fúrási kutatómunkák folytak. A terepi kutatások során gyűjtött kőzetminták széleskörű vizsgálata mellett technológiai, uránkinyerési kísérletekre, majd készletszámításra is sor kerül. A kutatott felső-pannóniai képződmények a mai rétegtani besorolás szerint a Kállai Kavics és a Tihanyi Formációhoz sorolhatók leginkább, habár nem jellemző kifejlődésű megjelenésük miatt ezt csak