Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Szabó Imre: Az Upponyi- és Bükk hegységi sugárzóanyag-kutatások története

8. ábra: A MÉV Kutató Mélyfúró üzeme Észak-Magyarországi (Szilvásvárad) üzemegysége törzsgárdája (1979). Balról jobbra: Szabó Imre geológus témafelelős, Papp lános geofizikus, a terepi felszíni geofizikai munkák vezetője, Hetényi János geológustechnikus, Nyári Péter geológustechnikus, Horváth Valéria operátor, Koleszár Zsuzsa geológus, Nagy Zoltán geofizikus-geológus, az üzemegység vezetője, Kermjét Viktor geológustechnikus. A részleg állandó és ideiglenes létszáma változó volt, részben Pécs környékiek, a budapesti prognózis csoport tagjai, vagy kevés helybeli, főleg segédmunkások. A gyakran száznál több dolgozó létszámon belül kipróbált terepi emberek „a szabadhajdúk népe", a „préribetyárok", a szakállas „krisztus választók" gyorsan idomultak a körülményekhez, a befogadókhoz. Az üzemegység vezetése az öt év alatt többször változott: Elsholtz László geológust (1975), Nyári Péter geológustechnikus (1976), majd Nagy Zoltán oki. geofizikus, éppen diplomamunkája előtt álló geológus követte (1977-79), az üzemvezetés bizalmából. Szinte valódi expedíciós helyzet alakult ki, hazai viszonyokra alkalmazva. A szakmai irányításért Szabó Imre geológus, tudományos főmunkatárs, témavezető volt a felelős. b) Az uránércesedési indikációk komplex földtani-geofizikai kutatása Az 1972-74 között kialakult radiológiai helyzetnek megfelelően 1975-80-ig a Bükk-hegység északi paleozóos antiklinálisa területén a permi törmelékes képződményeken részletes felderítő uránkutatási program folyt. A programban elsősorban nagyarányú részletes radiogeológiai munkálatok indultak be kismüszeres terepi gamma-kutatással l:2000-es méretarányban. Ezzel párhuzamosan megtörtént a terület permi törmelékes vonulatának l:5000-es méretarányú elsődleges földtani térkép szerkesztése (Balogh K. 1975) a kutatócsoport által végzett geoelektromos ellenállásmérésekkel (VESZ, Bárányi I.) pontosítva, amelyeket további megfigyelésekkel, kutató létesítményekkel egészítettünk ki. Ezt követően az ismert és kimutatott felszíni radiológiai anomáliákon az ércesedések követésére kutatóárkolásokat, sekély fúrásokat, majd a mélyszintek megkutatására mélyfúrásokat alkalmaztunk, elsősorban a Bánvölgyfő és a Bácsó-völgy részletes kutatási területein. Ezeken a területeken l:2000-es méretarányban részletes radiogeológiai komplex térképek készültek. (Szabó, Nyári, Vincze, 1975-76.). Az alkalmazott mélyfúrások Nagyvisnyó (Nv-), Mályinka (Mly-), Ómassa (Óm-) jelzéssel (a MÉV-nél alkalmazott ezres számelőjellel) a kutatásban elfoglalt időrendi sorrendjük szerint (évszámmal) az Országos Földtani Adattárban alkalmazott sorrendet megtartva nyertek elhelyezést. A területen végzett mélyfúrások rétegsorai komplex karotázzsal és alkalmanként vízmegfigyelésekkel lettek dokumentálva az ércesedések és a sorozatminták vételi helyének közlésével.