Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Szabó Imre: Az Upponyi- és Bükk hegységi sugárzóanyag-kutatások története

A nagyvisnyói Bánvölgyfőben az eddig névnélküli, ismeretlen két mészkőszikla körül (Hümérszikla, Igor-szikla) a felszínen jelentkező urános anomáliákat kutatóárkok tárták föl (Bf-1, Bf-10, Bf46 fontosabb feltáró árkok). Felszín alatti folytatásukat sekély fúrásokkal (max. 20-25 méteres) nyomoztuk a kiemelt sziklák körzetében, a karbon mészkőre települő permi homokkőben. A mélységi folytatásuk feltárására alkalmazott Nv-1006-os és Nv-1007-es fúrások (65,8 m, ill. 40-43 m) igazoltak több szintben sztratiform jellegű telepet. Ugyanezeket az ércesedéseket találtuk meg az Nv-1006/b fúrásban, ahol 345-373 m-ben a felső, 419-438 m-ig az alsó telepszint jelentkezett, egymástól karbon mészkő-szinttel elválasztva, tektonikus megismétlődésben. Ez volt egyúttal az ércesedés megismert, legmélyebb szintje. A képződmény csapásirányú szelvényének ércesedését követő Nv-1008-as, Nv1009-es, Nv-1012-es fúrásokban az ércesedés kimaradt, tektonikus okok következtében. Nyugat felé a Tarófő gerinc macskaparti emelkedőn telepített Nv-1010-es fúrás metaszomatikus galenit-szfalerit ércesedési harántolt 40-42 méterben, a törmelékes tagozat felső részén, de igen csekély gammaanomália emelkedéssel. A fúrás további részében, különösen a fekvő karbon mészkő tájékán feltűnően sok kvarcosodás volt és telérek jelentkeztek. A fúrástól nyugatra a Boronás-lejtőn számos terepi anomália, felderítő kisfúrás, gamma-anomália igazoló fúrás bizonyította, hogy a Nv-1010-es fúrásban talált önálló galenites ércesedéssel kapcsolatban jelentősebb gamma-anomália is lehetséges. Néhány feltáró árokban kimondottan nagy anomáliát mértünk, szulfid-ércesedésekkel, amelyek legfeltűnőbben a karbon mészkő képződményekben jelentkeztek szideritesedéssel és ankeritesedéssel. A keleti csapásirányba telepített fúrások határozott érces nyomot nem mutattak, hasonlóan a mályinkai szinklinálisban és a nagyvisnyói területen elhelyezett fúrásokhoz. A bácsóvölgyi területen a felszíni érces nyomokat a Szilvásvárad Szvd-1002-es és Szvd-1002/a fúrások nem igazolták. Az utóbbiban azonban a perm törmelékes összlet fekvőjében, karbon agyagpalában ércesedésre jellemző gamma-anomália mutatkozott 376-382 m mélységben, jelezve, hogy az uránércesedés nem kizárólag csak a permi törmelékes tagozatban lehetséges. Az alkalmazott fúrások legtöbbje a meredek dőlésű rétegekre ferde szögben indult, lehetőleg a dőlésre merőlegesen (gyakran elferdülve), közvetlenül a fedőből indítva. Már az Ómassa Óm-1001 fúrásban is bebizonyosodott, hogy a meredek dőlésű rétegek miatt nagy talpeltérések lehetségesek a kiinduló ponttól. Egyes szelvényekben a meredek rétegdőlések miatt a fekvő karbon rétegek felől próbáltuk átfúrni a felettük következő törmelékes permi rétegeket, így az Mly-1012, az Mly-1002 és a Garadna-völgyi fúrásokkal. Szerkezeti felderítés végett az alsó-triász Gerennavári mészkősorozat felől kíséreltük meg a perm harántolását az Mv-14, és az Mly-1005 fúrásokkal. Az utóbbi próbálkozások szerkezeti okok miatt a kívánt eredményt nem hozták meg. A felszíni radiológiai méréseket kiegészítve, a területen először alkalmaztuk az alfa-nyomdetektoros (Strack-etch) módszert, mely egyes esetekben sekély fúrásokkal bizonyított ércesedési jelzett. A spontán potenciál-mérés (sp) néhány kiugró anomáliája (pl. a Bálvány E-i lejtőjén) valószínűleg szintén szulfid-ércesedésekkel volt kapcsolatos. Vastag törmeléklejtővel való fedettségük miatt megkutatásra nem kerültek. c) Ercásványosodások és kőzetszöveti megjelenésük Az alábbiakban a közeljövőben megjelenő tanulmány (Szabó & Vincze, in press) összefoglalása alapján vázlatosan ismertetem az ásványosodás jellegét. Az urán és ásványai a homokkő kötőanyagának részei. A fő ércásvány a kasolit. Esetenként 100-200 urni-es tűs, sugaras (szferolitos), legyező vagy csillag alakú halmazokból, összenövésekből áll. Gyakori a szericites kötőanyagban, esetenként a földpátot és a kötőanyagot részlegesen vagy teljesen kiszoríthatja. Határozottak a kasolit + uranofán finomszemcsés összenövések, feltételezhető az uranofán jelenléte is. Vékonycsiszolatban megfigyelhetők a kasolithoz hasonló, de optikailag eltérő viselkedésű uranofán tűs- szálas zöldessárga halmazok. Az U

6+-szilikátos kiválásához kötődnek az ólom- és cink-karbonátok is (cerusszit és smithsonit), illetve az anglesit és a piromorfit. A bácsóvölgyi érc- illetve U-anomália anyagában élénk zöldessárga lumineszcenciájú autunit is jelen lehet. A kasolit halmazok titanitot tartalmazhatnak. A titanit (leukoxén), goethit és a kasolit bonyolult szövedék, gyakran egymás köré is kiválnak. Az uránásványok „hipergén" szilikátos generációja általános eltérjedtségü: nemcsak a felszíni ércekben, hanem a mélyfúrásokkal harántolt érctestek-