Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Molnár József: Az Eger és a Demjén környéki mangánkutatás
I. táblázat: Zöldesszürke tufapad kémiai elemzése tömegszázalékban. Elemző: Tolnay Vera. Si0 2 Ti0 2 A1 2 0 3 Fe 2 0 3 FeO CaO MgO Na 2 0 K 2 0 MnO P2O5 co 2 H 2 0 + H 2 0" 49,79 1,58 18,28 5,29 0,18 1,43 3,08 0,99 2,88 0,09 0,13 0,06 7,16 9,41 Összesen 100,35 A mangános telepek alkata Az egri „mangánérc"-re a mangán-oxidos agyag színe hívta fel a figyelmet. A képződmény jellegzetes színéből hozzávetőlegesen a mangántartalmat is meg lehet becsülni. A sötét kávébarnától minden színárnyalatot megtaláltunk a halvány barnássárgáig. Aránylag ritka az egyenletes sötétbarna telep, csaknem uralkodó jellege a csíkozottság. Hosszabb feltárásban jól látható, hogy a csíkok nem rétegszerűek, hanem rövid szakaszon kiékelődnek vagy egymásba olvadnak. Az oxidos „mangánérc" mindig földes szerkezetű és még a legdúsabb, 35%-on felüli Mn-tartalmú teleprészek is mangán-oxiddal átitatott agyagnak tekinthetők. A részletes ásványtani vizsgálat szerint az egri érc „ásványtani lag meghatározhatatlan, agyaggal és vas-hidroxiddal szennyezett, fekete színű gél", a teljes elemzéséből a szennyezések levonása után a visszamaradó anyag pedig tiszta piroluzitnak minősül (Koch & Grasselly, 1952); IL táblázat. II. táblázat: Egri (Álmagyar) mangánérc kémiai elemzése tömegszázalékban (Koch & Grasselly, 1952). Mn0 2 MnO Fe 2 0 3 A1 2 0 3 P 2 O 5 CaO MgO BaO K 2 0 Na 2 0 H 2 Ö~ H 2 0 + SiQ 2 54,71 1,05 3,62 3,50 0,38 5,84 2,09 0,15 1,28 1,28 6,54 10,49 9,54 Összesen 100,47
