Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Molnár József: Az Eger és a Demjén környéki mangánkutatás
Más előfordulásról több korábbi leírás említést tesz „fémes fényű mangánércről", de ilyen Eger környékén nem fordul elő. A dúsabb teleprészeken az elválási lapok mentén hártyavékony, fémes fényű piroluzit-bevonat képződött, az érc tömege azonban ezeken a helyeken is földes. A mangán-karbonátos agyag telepeinek alkata az oxidossal egyező vonásokat tükröz, sok tekintetben azonban lényegesen különbözik attól. Uralkodó jellege a csíkozottság, amely a dúsabb karbonátos telepek esetében a rendkívül finom csíkozottság a mangános üledék felhalmozódásának körülményeit rögzíti. A csíkok színe világosszürke, fehér, sárgásfehér között változik. Esetleges elsődleges piroluzit fellépése az időközönkénti oxidáló környezetet feltételezi a mangán-karbonátos üledékképződés során. A finom ritmusú üledékképződés menetén kívül számtalan és változatos jelenséget (torlódásokat, zsugorodásokat) figyelhetünk meg. Az egri feltárásokban a csíkos telepek fekvőjében gyakran találunk olyan agyagrétegeket, amelyekben a mangán-karbonát lencsékben és fészkekben halmozódott fel. Az ilyen lencsék gyakorisága igen változó, Mn-tartalmuk általában 10% körüli értéket mutatnak. A mangán-karbonátos agyagban szabad szemmel vagy vékonycsiszolatban az egész rétegsorban elterjedt piritkonkréciókon kívül egyéb ásványt meghatározni nem lehetett. Az egri Merengő-táró mangán-karbonátos telepéről differenciális termikus vizsgálat készült (11. ábra). A görbén egymás mellett megállapítható a vas- és mangán-karbonát jelenléte. Az egymástól elkülönült endoterm csúcsok a két karbonát egymás melletti fellépése nem izomorf elegykristályok szerepére utalnak. Az anyag márga része pedig nem kalcitra, hanem dolomitra jellemző kettős csúcsot mutat (Pantó & Molnár, 1953). 11. ábra: DTA-vizsgálat az egri karbonátos mangánércen (Földváriné, 1952). A mangán-karbonátos agyag szintén földes szerkezetű. Egyéb karbonátos mangánérctől (Svabovce, Úrkút) abban is különbözik, hogy víz hatására szétesik és jól iszapolható. Az egri Merengő-táróból származó mangán-karbonátos agyagminta szemcseösszetételét a fúrásmintákéhoz hasonlóan az „iszapos" frakció kiugró mennyisége jellemzi. Annak eldöntésére, hogy a Mn-tartalom eloszlása a különböző szemnagyságú frakciókban egyenletes-e, Köhn-eljárassal Tolnay Vera egyenként meghatározta a Mn-tartalmat (III. táblázat).
