Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Molnár József: Az Eger és a Demjén környéki mangánkutatás

7. ábra: Craelius fúróberendezés szerelése Egerben (1952). 8. ábra: Pantó Gábor az egri karbonátos ércmintákat vizsgálja Egerben. Fotó: Molnár, 1952. Rétegtani helyzet A mangántelepeket is magába záró középsö-oligocént uralkodóan agyag és márga képviseli, de nem ritkák a laza homokkőpadok sem. Az üledékképződésben vulkáni képződmények is részt vesznek a rétegösszlet közé települt harmincnál is több, vékonyabb-vastagabb, néha bentonitosodott andezittufa-szinttel. Az alsó oligocént durva homokkő, konglomerátum és lemezes márga rétegek alkotják. Ez alatt vékony középső és felső eocén márga és lithothamniumos mészkő települ a triász mészkő-aljzatra. Az oligocén kori képződmények jórészt folyamatos üledékképződéssel települnek az eocén fölé. Az eocén és az oligocén üledéksor faunisztikailag és üledékképződési szempontból lényegesen eltér egymástól, elhatárolásuk ezért aránylag egyszerű feladat. Az oligocén felső határa azonban még sok tekintetben vitás. Erre az összletre vékony miocén tarkaagyag, majd változó vastagságú alsó riolittufa települ.