Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Molnár József: Az Eger és a Demjén környéki mangánkutatás

Hegységszerkezet A rupéli rétegsornak a mangános agyagkutatással feltárt szakaszai tektonikusán a legjobban igénybevettnek tűnnek. A felszíni megfigyelések és a rétegsor magasabb (volt Wind-féle téglagyár), továbbá a mélyebb (volt érseki téglagyár) szintjének mesterséges feltárásai is meglehetősen zavart szerkezetet mutatnak. A szerkezetbe legpontosabb betekintést a 491 m hosszú Merengő-táró nyújtotta, amelyet 333° irányban DK-i 30-40°-os dőléssel ellentétesen hajtottak ki (9. és 10. ábra). A kiscelli agyag rétegei a táró 330 m-éig megközelítően egyező dőlésűek voltak, ettől kezdve az elvonszolódások és a rétegzéssel párhuzamos csúszási övek jelentős mozgásokról tanúskodtak. Ezután a táró erősebben átmozgott övbe jutott, ahol az általános DK-i dőlést csaknem a vájvégig vízszintes település váltotta fel. A kiscelli agyag egri szakaszának átmozgott voltáról tanúskodnak a felszíni kutatóaknák és a kézi fúrások adatai is. A rétegcsoport több helyén annyira átmozgatott volt, hogy az egymástól 10-15 m-re telepített 10 m-es kézi fúrások szelvényeit kiékelődés és vastagság-változás feltételezése mellett is csak vetők és csúszások beiktatásával lehetett megszerkeszteni. Hasonló szerkezet jelentkezett a demjéni feltárásoknál is. 9. ábra: A Merengő kutatótáró 340 és 440 m közötti ércdús szakasza (Molnár, 1952).